Süssön a nap!

A napokban jelenik meg Kőrösi Zoltán új nagyregénye Szerelmes évek – gyávaság címmel, amely olyan kérdésekre is választ ad, hogy lehet-e egy kisfiú legelső szava a permanens forradalom, milyen arca van egy Wartburgnak, mi történt egy Skodában a Magyar Köztársaság kikiáltásakor és még hosszan sorolhatnánk. Vele berszélgettünk…

A38: Sokak számára talán hihetetlen, hogy ilyen tempót tudsz tartani, de ismét új regénnyel jelentkezel. A címe Szerelmes évek, alcíme: gyávaság.... Hogyan született, miről szól?

Kőrösi Zoltán: Á, nem én tartom a tempót, hanem az tart engem. Komolyan: kattog az életed, mennek a hétköznapok, és az a jó, ha ki tudod szakítani azt az időt, amit értelmesnek és fontosnak tartasz. Ami azt is jelenti, hogy tisztáznod kell magadban, mit miért cserélsz be, mit miért csinálasz. Én például azért csinálok könyveket, mert nagyon szeretek írni. Szeretem azt az érzést, hogy valami több és erősebb egyszer csak megérint. A többi... az már csak következmény.
Ez a regény egyébként a gyerekkorom idejéről, a hetvenes évekről, a létező szocializmusról akar beszélni. Arról a történelem nélküli, szürke gomolygásról, amiben akkor gabalyodtunk. De hát egy történet kezdete éppen úgy végtlenítve is visszakereshető, mint ahogyan a folytatása is: végül rendhagyó családregényként három generáció történetét írtam meg, mintegy száz év regényét. Beszélni pedig a boldogság lehetőségéről akartam: két mottót használtam fel, az egyik Nádas Péteré: Élni tanítani a következő generációt vagy túlélésre nevelni, ez két teljesen küönböző felfogás.", a másik az egyik regényhősöm mondata: "Te tudod, mire való a szerelem?" Így, kérdőjellel.

A38: Új regényed címéből ítélve a Milyen egy női mell nagysikerű köteted folytatásának tűnik. Mennyiben igaz ez? S örömmel halljuk, látjuk, olvassuk, hogy korábbi regényedből film is készül. Erről mit tudhatunk?

Kőrösi Zoltán: Annyiban mindenképpen folytatás, hogy ahhoz hasonlóan rendhagyó családregény, és ahhoz hasonlóan a történelem mögötti családi történeteket, egymásba nyíló sorsokat mutatja meg. És azt hiszem, nyelvében is nagyon közel áll a két regény. A Szerelemes évek viszont sokkal közelebb van az én megélt élményimhez, mit ne mondjak, jónéhány eleme önéletrajzi, illetve a családunkhoz kötődik. A Milyen egy női mell? egyébként valóban megfilmesítés előtt áll, (hogy meddig áll, azt persze nem tudom), és éppen elkezdődött a spanyol nyelvű kiadásához a fordítói munka is.

A38: A Litera főszerkesztője vagy immár jónéhány hónapja. Hogy érzed magad új feladatkörödben, hogyan áll a remek portál, s mik a tervek, lehetőségek?

Kőrösi Zoltán: Örülök, ha azt mondod, hogy remek a Litera, szerintem se rossz! Tudod, én a médiában dolgoztam vagy másfél évtizedig, jelesül a megvéreztetett Magyar Rádióban. Ehhez képest néhány hónapja egy olyan műhelyben vagyok, ahol mindenki szereti, amit csinál, mindenki akarja is csinálni, nincsenek mészárlások, fúrások, a tárgyszeretet a fontos... Ég és föld. Ráadásul néhány hónapja napi kétezer körül volt a Litera látogatottsága, most hatezernél jár. Nyugodtan mondhatom, az egyik legfontosabb irodalmi fórum Magyarországon, szóval büszke vagyok, hogy ott lehetek. A lehetőségek? Határ a csillagos ég. Irodalmi portál vagyunk, ez az előnyünk és a határunk is: az irodalmon és társult területein belül mindent akarunk, azon kívülre viszont nem megyünk.

A38: Burger Barna fotóművésszel hosszan tartó együttműködésteknek már számos gyümölcse van, ami legutóbb a pazar Délutáni alvás című kötetben látott napvilágot. Hogyan fogadták, s vannak-e újabb tervek?

Kőrösi Zoltán: Furcsa sorsa volt/van ennek a könyvnek. Egyfelől akihez eljutott, akár szakmán belül, akár azon kívül, szeretettel, mi több, mindenféle elismerésekkel és díjakkal fogadta/fogadták. Másrészt viszont egyszerűen nem számoltunk olyan sorsdöntő dolgokkal, hogy pl. a magyar könyvesboltokban mekkorák a polcok: a Délutáni alvást a magyar könyvesboltokban nem lehet a polcokra tennni, mert túl nagy... meg aztán egy ilyen crossover jelenség, mint a szöveg és fotográfia együttdolgozása mifelénk nem igen ismert, s a boltok, eladók se tudnak mit kezdeni vele. Úgyhogy ahogy mondani szokás: szakmailag siker, eladásilag inkább úgy viselkedik, mint egy verseskötet.

A38: Nemrégen Delhiben tartottál irodalmi estet. Milyen érzés volt, s hogy tetszett India?

Kőrösi Zoltán: Most voltam másodszor Indiában, első alkalommal Szemzőékkel járhattam ott a Csoma-film forgatásán. Egyébként ez a mostani út is fantasztikus volt, nem utolsósorban azért, mert alaposan bejárhattam Delhit, az ünnepi esten pedig a Delhi-i egyetem magyarul tanuló diákjai előadtak egy jelenetet - magyarul! - a Galambok c. tragikomédiámból. Mit mondjak, lenyűgöző volt! Igaz, egy szót se lehetett érteni belőle, ellenben hihetetlenül élveztem.

A38: Terveid? Álmaid? Rémálmaid?

Kőrösi Zoltán: Terveim: hogy végre sokat süssön a nap. És hogy elmúljon rólam az űrérzés, ami óhatatlan egy-egy könyv befejezése után... ilyenkor pontosan tudja az ember, hogy soha többé már egyetlen egy sort se írhat le, hiszen minden, ami fontos, már ott van a regényben... De lehet, hogy most nem is a terveimre, álmaimra válaszoltam, hanem a rémálmaimra?
Lesz most sok könyvbemutató, nem tudom, Te hogy vagy vele, előtte húzza az orrát az ember, micsoda macerás munka, utazni, okoskodni, aztán szinte mindig találkozom érdekes, okos emberekkel, történeteket mesélnek nekem, sőt, arról beszélnek, hogy mit jelentett nekik elolvasni a könyvemet... erre igazán nem lehet felkészüni, de mindig fantasztikus érzés. Igen, ez a legfőbb tervem most, szeretnék sok emberrel találkozni.