Kassandra, Dammit I'm Mad (SE)

Kassandra, Dammit I'm Mad (SE)

Kassandra, Dammit I'm Mad (SE)
november
25
péntek 20:30
orr stúdió

Kassandra, Dammit I'm Mad (SE)

★ KASSANDRA ★

Bizarr dalszövegek, gyors váltások, szokatlan metrumok, ütemhangsúlyos riffek, bólogatós metál, poszt-rockos elszállás, fülbemászó pop-refrének.


A KASSANDRA 2018-ban jelentette meg bemutatkozó kislemezét én szóltam… címmel, melyet követően bekerült a Hangfoglaló Program támogatott zenekarai közé. Első nagylemezük 2020 januárjában landolt Mélyvíz címmel, melyet az Akvárium Klubban mutattak be. 2022-ben köszöni, jól van című live session kislemezzel adtak életjelet magukról.
A zenekar Nagy István (ex-Esti Kornél, Péterfy Bori & Love Band, Erik Sumo Band) - énekes, gitáros, zongorista - munkásságát viszi lemezre és színpadra, Borka Zsombor, Kolosai Fecó, Szeifert Jason Bálint és Vaskó Renáta tagok közreműködésével. Aki már hallgatta őket, az tudja, hogy szabadsággal, de biztos kézzel nyúlnak a különböző műfajokhoz, dallamos progresszív zenei élménnyé gyúrva. Számos hazai fesztiválon léptek fel – Fishing on Orfű, Művészetek Völgye, Campus, Fezen, Fekete Zaj –, és játszottak az erdélyi Double Rise Fesztiválon is.

   

★ Dammit I'm Mad ★

A Dammit I'm Mad egy pop / avantgard / progresszív / indie duó Svédországból. A bandát Christian Augustin, a norrlandi hardcore-szcéna dobosa (Totalt Jävla Mörker & Cult of Luna) és Anton Toorell, a skandináv kísérleti szcéna állandó tagja (Invader Ace & Receptacles) alkotja.

2008-ban a stockholmi Királyi Zeneművészeti Főiskolán tanultak együtt, ezért teljesen összetörtek, nem engedhették meg maguknak, hogy az iskolai szünetben hazautazzanak. A stockholmi Bredäng külvárosban megfeneklett, megölték az időt a zeneírással, és megszületett a Dammit I’m Mad. Miután megjelent néhány demó dal a Myspace-en, Skandináviából elkezdtek felkéréseket kapni. Bár a zenét nem élő előadásokra gondolva hozták létre, muszáj volt, hogy működjön.

A Dammit I’m Mad az összes bonyolult dallamot egyetlen kirobbanó élő előadásba tömörítette. Maszkokat terveztek és elkezdtek interaktív videovetítéseket használni, miközben igyekeztek minél több hangszeren egyszerre játszani. Ha mindezt maszkkal tették, az nem könnyítette meg az előadást, de rendkívüli élményt nyújtott a közönségnek.

Zenéjüket úgy írják le, olyan, mintha Villámcsapó szarvaspatkó-borítókat játszanának.

A kísérleti zene úttörője, Rafael Toral azt mondta: „Ez humor, de nem vicces” – ami eléggé helyénvaló; noha zenéjük időnként összetett, soha nem válik igényessé.

Tíz év alatt finomhangolták és tökéletesre csiszolták a számokat, és az olaszországi Palazzo Stabile-ban eltöltött 10 napos felvétel után az anyag készen áll, hogy napvilágot lásson egy teljes hosszúságú 12”-es formájában. zenei utazás, amely bejárja a teljes érzelmi spektrumot; a „Hoofprints” játékosságától a „Flute Mayhem” őrült fuvolatémáival kevert japán robothangok a „Dammit I'm Dad” punk és lofi-szintijátékaiig. A „Pink Future” kavicsos gitárjaitól a táncparkettbarátabb „1000”-ig.

A Dammit I’m Mad debütáló albuma, a Dammit I’m Mad hangzatosan számos művészi kifejezést tár fel. Magába foglalja a retro-futurisztikus hangzások és a kortárs keverési technikák, szintetika és akusztika, véletlenszerű minták és alaposan megkomponált hangszerelések, mechanikus rácsok és a köztük lévő tér küzdelmét.

  

Dammit I'm Mad is a Pop / Avantgarde / Progressive / Indie - duo from Sweden. The band consists of Christian Augustin, drummer originating from the Norrland Hardcore-scene (Totalt Jävla Mörker & Cult of Luna), and Anton Toorell, a steady member of the Scandinavian experimental scene (Invader Ace & Receptacles). Back in 2008 they were studying together at the Royal College of Music in Stockholm, and therefore being totally broke, they couldn’t afford to travel home on school break. Stranded in the Stockholm suburb Bredäng they killed the time writing music, and Dammit I’m Mad was born. After releasing a few demo songs on Myspace they started getting request from bookers all over Scandinavia. Although the music wasn’t created with live performances in mind, they had to make it work. Dammit I’m Mad compressed all the complicated melodies into one explosive live performance. They designed masks and started using interactive video projections, while attempting to play as many instruments at the same time as physically possible. Doing all this with masks on didn’t make things easier performing, but gave the audience an extraordinary experience. Their music was described sounding as if Lightning Bolt was playing deerhoof-covers. Experimental music pioneer Rafael Toral said “It’s humour but it’s not funny” - which is pretty spot on; while their music is complex at times, it never becomes pretentious. During ten years they’ve been fine-tuning and polishing their tracks to perfection, and after a 10 day recording session at Palazzo Stabile, Italy, the material is ready to see the light of day in the form of a full-length 12” musical journey that traverses the full emotional spectrum; from the playfulness of “Hoofprints”, japanese robot voices mixed with mad flute themes on “Flute Mayhem” to blasting punk and lofi-synths on “Dammit I’m Dad”. From the gritty guitars of “Pink Future” to the more dance floor friendly “1000”. Dammit I’m Mad’s self-titled debut album sonically explores many artistic expressions. It incorporates the struggle between retro-futuristic sounds and contemporary mixing techniques, synthetics and acoustics, randomized patterns and thoroughly composed arrangements, mechanical grids and the space in between.

Esemény a facebookon

A helyszín

orr stúdió