Az Elizabeth Short-gyilkosság után elnevezett michigani The Black Dahlia Murder már-már intézménynek számít az extrémzenei színtéren belül. Több mint másfél évtizedes fennállásuk során sikeresen párolták le az őket ért hatások vérgőzét egy olyan stílussá, amely túlzás nélkül nevezhető a sajátjuknak és amiben ugyanúgy ott kavarog a kilencvenes évek göteborgi úttörőinek (At The Gates, In Flames, Dark Tranquillity) melodikus, a szólókra is hangsúlyt fektető death metalja, mint a kompromisszumot hírből sem ismerő flordiai zenekarok (Morbid Angel, Malevolent Creation) hatása.
             
Már a debütáló Unhallowed is felsorakoztatta a banda összes erősségét: letaglózó energiák, jól megírt szólók, elképesztően technikás riffelés, sortűzszerű blastbeatek és Trevor Strnad azon képessége, hogy erőlködés nélkül váltson gyomorból jövő hörgésből Tompát idéző agyszaggató üvöltésbe. Nem véletlen, hogy már az a lemez is a stílus egyik legmeghatározóbb kiadójának számító Metal Blade-nél jött ki, szembemenve az aktuális metalcore-korszellem lemezeivel, ahogy azóta megjelent hat folytatás is - a legutóbbi például két éve, Abysmal címen. A kritika pedig annak rendje s módja szerint ódákat zengett róla, kiemelve, hogy bár az alaprecept alig változott, a tagok egy évtizednyi terror után is képesek még brutálisabb gyűlöletbombákat írni, miközben a fogósságot sem tévesztették szem elől.

Persze hibátlan stúdiólemezek ide vagy oda, a The Black Dahlia Murder igazi ereje élőben mutatkozik meg, ahogy azt a hazai közönség is több ízben megtapasztalhatta - utoljára például hat éve, a Dürer Kertben. Júliusban pedig ismét visszatérnek, hogy az azóta megjelent két lemezt is bemutassák az A38-on, a jól ismert klasszikusokkal együtt.
             
A zenekar tagjai
Brian Eschbach - gitár, ének
Trevor Strnad - ének
Max Lavelle - basszusgitár
Alan Cassidy - dob
Brandon Ellis - gitár

Lemezek
Abysmal, 2015
Everblack, 2013
Ritual, 2011
Deflorate, 2009
Nocturnal, 2007
Miasma, 2005
Unhallowed, 2003