Ha valaki azt gondolná, hogy a fúziós balkáni-roma világzene már nem tud sok újat mutatni, azt igencsak meglepheti a csehországi Bitumen Beat fellépése. A zenekar voltaképp nem más, mint a közép-európai world music egyik legsikeresebb együttese, a Terne Čhave inkarnációja: a tagok, miután úgy gondolták, hogy a Terne Čhave némiképp önismétlővé vált, kitaláltak egy új teremtésmítoszt, egy új zenekart, egy új stílust. Ez lett a Bitumen Beat, ami meglepő módon ötvözi a balkáni, közép-európai autentikus cigány zene hagyományait a kortárs lo-fi indie-rock és a bigbeat elemeivel. Ez furcsán hathat leírva: mi köze a cigányzenének a recsegő erősítőkön, torz gitárhangokkal előadott lo-fi világhoz? A Bitumen Beat zenéjéből kiderül: nagyon is sok. Az „útépítők” nagyon okos, nagyon rafinált, ugyanakkor magával ragadó, táncba hívó muzsikájánál kevés frissebb dolog van a kortárs világzenében, és a koncertek nem egyszerűen pörgős, táncos őrületek, hanem nagyon viccesek is. Dübörögjenek hát a bitumenritmusok, a színpadon a Bitumen Beat!

"Hol volt, hol nem volt, egy távoli, félreeső faluban, melynek neve Bagak, élt egyszer egy öreg útjavító, Kalo Bitumen. Jómaga is, ahogyan a többiek is, a Globalroads kft.-nél dolgozott, s miközben foltozta az utakat énekelt, ahogyan azt akkoriban a többiek is. Azonban a Bitumnen törzs gyermektagjainak nem mindegyike volt megelégelve az effajta élettel. Miután egyszer megláttak egy nagyvárost, annak a látványa többé nem hagyta őket nyugton, s lelküket rendre izgatta. Aztán egy éjjel, amikor a tábortűz mellett üldögéltek, s a régimódi dalokat énekelték, amelyek halott és régóta eltemetett történeteket beszéltek el, felnéztek a csillagos égre, majd Gejza az égből kiolvasva a többieknek elmagyarázta, hogy siker és boldogság vár rájuk, így még azon az éjjelen útra keltek a nagyváros irányában, s megalapították rock'n'roll zenekarukat.

Talán még nem vetted észre, de a Bitumen törzs tagjai mindenfelé élnek körülöttünk, akiknek ugyanaz az ősi tradíciója van: időről időre ősi emlékezet óta a fiatal, kezdő zenészeket ugyanazon a néven nevezik, ők az ifjú fiúk (Terne Čhave). Ez a név addig illeti meg őket, amíg le nem vizsgáznak abból a tudásból, amit meg kell szerezniük, ugyanúgy, ahogy apjaiknak kellett, s ahogyan a törzsük főnökének is. Ugyanez történt a Terne Čhave fiúkkal is: körbeutazták a világot, felvettek jó néhány lemezt, s amikor felnőttek, visszavitték a Terne Čhave nevet a törzsükbe, s cserébe megszerezték a Bitumen törzsnév használatának a jogát.

Az utóbbi évek során zenéjük magába vegyítette a koszos rock klubok mocskát és csillogását, a füstös klubok báját, a fényes táncparkettek és nagy fesztiválok ricsaját és dögös hangját, amit hangzásukban az analóg szintetizátorok, torzítók, kompresszálók és túlvezérelt erősítők hoznak. Időközben a zenekar tagjai jól kialakították a helyüket a zenekaron belül is. De semmilyen technológia, kozmetika vagy nyelvi fordulat nem távolíthatja el őket az aszfalttal való küzdelem hosszú éveitől, s mély emberi gyökereiktől.

Éppen ezért zenéjük általában extatikus hangzásélményt nyújt (ők ezt „zenének” nevezik), amelyben függetlenül a pontos, ámde hűvös elektronikától, a vér, az izzadság, a könnyek és a kacaj, valamint a súlyos lávaként ránk zúduló Bitumen hagyomány úgy gördül felénk, mint az igazi égő őrület, vagyis maga a Bitumen Beat!"

Felállás:
Gejza Bitumen - gitár
Adam Bitumen - hegedű
Dušan Bitumen – loop-ok, hangminták
Petr Bitumen - bőgő
Michal Bitumen - dob