Ben Klock 2004, tehát a legfontosabb európai technoklub, a Berghain megnyitása óta rezidens ebben a gigantikus erőműben. Tökéletesen stílusba illeszkedő, ipari-minimalista, egyben monumentális szettjei, a műfajt megújító produceri ténykedése az elmúlt tíz évben a techno talán legfontosabb alakjává emelték. Nélküle - és régi harcostársa, Marcel Dettmann nélkül - se a Berghaint, se Berlin éjszakai életét nem kísérné az a kultusz, amit manapság a város és a klub jelent. A legjobb kiadók - Ostgut Ton, BPitch Control - jelentetik meg munkáit, a legjobb klubok - az említett Berghain, de akár a Fabric - jelentik be büszkén monumentális szettjeit.

Az ember, aki megtalálta az arany középutat - nagyjából ezzel lehet jellemezni a német producert, aki bár sokat merít az "underground" (hipnotikus, minimalista, ipari) technóból, mindig megtalálja az utat a "laikus" közönséghez, megkapó dallamokat, témákat és groove-okat csempészve a nagyívű szettekbe. "A demokratikus underground" - ezt írják róla a kritikusok, és igazuk van: Ben Klock úgy képes remekül szórakoztatni, hogy közben sosem lesz lakossági. Ezt a tételt már kétszer bizonyította az A38 Hajón, és nyilván most sem lesz ez másként.