<

>

Az igazi nagyság mérője nem az, hogy egy zenekar az utolsó pillanatig képtelen kilépni a saját maga által felállított falak közül, hanem az állandó megújulás élménye, amihez szervesen hozzátartozik az is, mikor a tanítványok építő jellegűen képesek visszahatni mesterükre. Ezért is örömteli számunkra a tény, hogy három év után ismét egy klubkoncertre csábíthatjuk Budapestre a kilencvenes évek egyik leginkább meghatározó metalzenekarát, a Fear Factoryt.
A 2009 óta ismét Dino Cazaresszel működő formáció ugyanis méltán képes mind a mai napig kihatni az azóta kissé megkopottnak tűnő extrém metal frissebb trónbitorlóira, és lássuk be: korántsem véletlen az, hogy a Roadrunner egykori aranytojást tojó tyúkját a mai napig nem tudta senki sem lelökni trónjáról. Mindezt az eddig megjelent nyolc nagylemez azonos vonásai teszik igazán tapinthatóvá, hiszen a nyolcvanas évek elidegenítő hangvételű elektronikájának szélsőséges metalba való beoltása képes volt új löketet adni a grunge-ba fordult keményzenének, és az így megnyílt, jóval tágabb zenei határok – amelyek a nu-metalnak is kellő táptalajt biztosíthattak – máig velünk élnek. Épp úgy, ahogy a Fear Factory is, hiszen a Félelem Gyára valóságos intézménnyé nőtte ki magát. Ez pedig nem a tucatnyi tagcserének és világkörüli turnéknak tudható be, hanem annak a ténynek, hogy a zenekarnak minden lemeze épp annyira különbözik a másiktól, amennyire képes megőrizni és felfrissíteni azt a karakteres arculatot, amely révén a Demanufacture 1995-ben egy egész világot képes volt meggyőzni. És ha az kétségtelen is, hogy alkalmi hullámvölgyek a kaliforniai formáció műhelyében is voltak, az idén megjelent The Industrialist mégis egy ereje teljében lévő zenekart tükröz, amely pontosan tudja azt, hogy honnan jött, min ment keresztül, és hogy ezzel miért nem szabad megelégedni. Az esemény nagyságát azonban nem csupán a klubkoncert ténye emeli, hanem a banda vendégei is, ugyanis decemberben több évnyi várakozást követően végre Budapestre látogat az elmúlt évtized egyik legmarkánsabb dalszerzője, a Strapping Young Lad élén megismert producer, Devin Townsend. Az extrém metal határfeszegetésétől a kávéfüggő ufókon keresztül (Ziltoid) a progresszív, kísérleti rockzenéig merészkedő zenész ugyanis tökéletes példája annak, mikor a zsenit csupán egyetlen hajszál választja el az őrülttől. Ez pedig a kopasz gitáros/énekes esetében éppúgy rejtély, mint az, hogy vajon mikor kerül kiadásra egy olyan lemez az ő boszorkánykonyhájából, amit nem fog éltetni az ínyenc közönség és a szaksajtó egyazon véleményen. Az estét pedig a Nuclear Blast brit reménysége, a nálunk másodszor fellépő Sylosis fogja nyitni. Így ha kíváncsi vagy az év utolsó igazán nagy volumenű metalbulijára, ahol a klubjelleg minden korábbinál közelebb engedhet hozzád olyan élő legendákat, akiket ki tudja, mikor láthatsz újra, mindenképp a ’Hajó fedélzetén lesz a helyed!

Tagok
Burton C. Bell – ének (1989–2002, 2004 – napjainkig)
Dino Cazares – gitár (1989−2002, 2009 – napjainkig)
Gene Hoglan – dobok (2009 – napjainkig)
Matt DeVries – basszusgitár (2012)

Albumok
1992 – Soul of a New Machine
1993 – Fear is the Mindkiller – Remix EP
1995 – Demanufacture
1997 – Remanufacture – Remix album
1998 – Obsolate
2001 – Digimortal
2002 – Concrete – 1991-es stúdiófelvétel
2003 – Hatefiles – válogatás
2004 – Archetype
2005 – Transgression
2006 – The Best of Fear Factory – válogatás
2010 - Mechanize
2012 - The Industrialist