A Zeal & Ardor zenéjének black metal, blues és afro-amerikai fúziója Manuel Gagneux zenész ötlete. Hazájából, Svájcból New Yorkba költözött, és felvette a Zeal & Ardor becenevet, miután korábban Birdmask néven adott ki zenét. Birdmask-felvételeinek kamarapopja nagyon távol áll attól a sötétebb, súlyosabb zenétől, amelyet a Devil Is Fine című Zeal & Ardor debütáló dalához készített. A lemezt 2016-ban adta ki, és Gagneux azt állítja, hogy a projektet egy szál indította el a 4Chan weboldal zenei felületén, amelyen névtelenül posztolt. A lemez hallatán néhány zenei újságíró meg volt győződve arról, hogy az énekek régi spirituálék mintái, de Gagneux ragaszkodott hozzá, hogy az összes ének az ő munkája.
Idegen Gyümölcs
A lemez turnézása során Gagneux egy teljes bandává fejlesztette a projektet. Előző albumának black metal és gospel fúziójára építve létrehozta az ambiciózus folytatást, a Stranger Fruitot. Az elismert, 16 számból álló lemez producere Zebo Adam, amelyet a "Gravedigger's Chant" című dal előzött meg. A formáció első EP-je, a Wake of a Nation, közvetlen válaszként George Floyd meggyilkolására íródott, és 2020 októberében jelent meg.
SOOMA
A svájci formáció emo a szó legjobb értelmében. A SOOMA ügyesen ötvözi a ropogós indie-t a hardcore-ral, a zajjal és a punkkal, de mindig hiteles marad, és soha nem sodródik közhelyekbe vagy klisékbe.
"Képzeld el, hogy Django kecskét áldoz egy oltáron, míg a háttérben megláncolt rabszolgák kántálnak, a hangjuk pedig összemosódik a láncfűrésszerű gitárriffekkel. Aztán a sátánista szertartásokat idéző ritmikus lánccsörgetés valahogy átúszik egy hátborzongatóan ismerős norvég black metál dalba" – indulásakor így szólt a svájci one-man-project, a Zeal & Ardor bemutatkozása, és ennél azóta sem tudunk találóbbat. Manuel Gagneux zenéje ugyanis valóban megidézi a Mississippi-delta beborult blues-zait és az amerikai rabszolgák gospeljét, miközben érezhetően merít az első generációs black metál zenekarok zsigeri sötétségéből is.
Az egész projekt szinte véletlenül indult: A frontember a 4chankommentelőit kérte meg, hogy mondjanak két eltérő műfajt, ő pedig megpróbálja összerakni őket egy számmá. Az egyikük a black metált mondta, - és bár elsőre furcsának találta az ötletet, minél jobban belemélyedt a dalírásba, annál inkább kiforrta magát a koncepció. Olyannyira, hogy sokan még azzal is megvádolták őt, hogy egyes részeknél nem őt hallani, hanem Alan Lomax amerikai népzenekutató és -gyűjtő valamelyik elfeledett felvételét.
Nem csoda, hogy az első lemez óriási hájpot gerjesztett, a szólóprojektből meg Időközben teljes értékű zenekar lett, amely megalakulása után egy évvel már a Psycho Las Vegas-on, a Roadburnön, a Great Escape-en vagy a Le Guess Who?-n játszott. A közönséget pedig meggyőzte a produkciót átható okkult-spirituális hangulat: akárcsak az A38-on nemrég fellépett Batushka, a Zeal & Ardor műfaji kereteket szétfeszítő, új utakat kereső zenéje.
A svájci metálgospel-produkció új lemeze, a Stranger Fruit (a cím eleve utalás az egyik leghíresebb blues-spirituáléra, Billie Holiday Strange Fruitjára) alig pár napja, június 8-án jelent meg, és most itt van hozzá az európai turné is. A koncertkörút során a Zeal & Ardor visszatér Budapestre is, ezúttal az A38 Hajó szervezésében az Akvárium Klub KisHalljában lép fel november 13-án.
Lemezek
Devil Is Fine, 2016
Stranger Fruit, 2018
