Szigeti Tamás Natúr című kiállítása

A tematikus tendencia, amely leginkább jellemzi Szigeti utóbbi hároméves időszakát a hangsúlyosan társadalomkritikus szemlélettől a tájfestészet egyéni értelmezéséig vezet. Míg korábban (Önhatalom című kiállítás, 2012) a közéleti figura, annak számos, gesztusaiban hordozott lehetőségével ábrázolható szereplése állt a művész érdeklődésének középpontjában, a további kiállítások (Köz, 2013; Valahol, 2014) már az emberi alakot a tájnak, az épített környezetnek rendelték alá, és az alak milyenségét, üzenetét elsősorban a tájhoz, a térhez viszonyítva jelenítették meg.

Ez a tendencia látszik folytatódni a mostani kiállítás képein is, ahol a környezet mint az emberi tevékenységek következménye és lehetősége jelenik meg.

A 2013-ban megrendezésre került Köz című kiállítását Csepeli György a következő szavakkal nyitotta meg „A képek, melyeket itt látunk, bizonyítják, hogy emlékezés csak a vulgáris idő megtagadása, a visszatérés felidézése révén lehetséges. Mindegyik képet áthatja a szorongás, melyet nem egyszerűen a már megtörtént visszatérésétől való félelem táplál. A képek azért hatnak ránk, fognak és nem eresztenek, mert a bennünk, magunkban lévő hátborzongató fenyegetésekkel szembesítenek, melyeknek nem kell visszatérniük, mert itt vannak, bennünk és körülöttünk.”

Egy évvel később Kovácsy Tibor a Valahol című kiállítás képeiről így beszélt: „… a lemondás és a szorongó aggodalom valamennyi képen ott van. A lemondás a tájképi idill fájó szétcsúszásában. Az aggodalom pedig a tájképek békés felszínét felrepesztő alakokban, akik és amelyek hol jól láthatóan ártó szándékkal jelennek meg, mint a Füst című képen, hol ismeretlen megfontolásokból, mint az Ipari tájban, csak éppen már eltávoztak, miután fénycsövekkel dekorálták ki a virágos rétet, hol pedig minden bizonnyal készülődnek valami fölöttébb gyanús cselekedetre, ezért osontak a fák között, ahol aztán óvatlanul mégis felverték a fácánokat.”

A mostani kiállítás képein a természet egyre fontosabb szerepet kap, már-már uralkodóvá, dominánssá válik. Éppen annyira, amennyire egy épületromot az azt benövő növényzet betakar, elviselhetővé tesz. Szigeti összes képén megjelenik az idő múlása, a múlt, a elmúlás és az emlékezés. A megjelenő – többnyire halott -- tárgyak, figurák, csak kontrasztként szolgálnak a természet megállíthatatlanul életszagú árjához képest. Szinte minden képen átszaglik a természet kíméletlen élni akarása.

A kiállítás címe Natúr, olyan mint egy fricska, kimozdít, eggyel távolabbról segíti láttatni azt, aminek mindannyian nap mint nap részesei vagyunk: emberek, játszótéri csúszdák és körhinták, úszunk mind valami megfoghatatlan árban, haladva az élettel az elmúlás felé.

Szigeti Tamás

Az 1968-as születésű Szigeti Tamás a kortárs magyar festészet középgenerációjának egyik kimagasló, egyedülálló, már-már öntörvényű pályát befutó képviselője. Az egykori Iparon (a mai MOME-n) környezettervezőként végzett, később Mexikóvárosban festődiplomát szerző Szigeti változatos munkásságára az ikonfestészet éppúgy hatással volt, mint a pop art, az ismétlődő mintákból építkező patternfestészet. Legújabb anyagával az elmúlt pár év metafizikusba hajló, roncsolt felületeket létrehozó munkáit gondolja tovább a Szigetire olyannyira jellemző nagyméretű, akriltechnikával megfestett vásznakon.

A művész felfogása szerint közös életterünk, mely egyidejűleg a hatalmi relációk és a magánélet interaktív tere, éppen annyira fizikai dimenzió, mint történelmi-társadalmi lenyomat. Egy újpesti kapualj, a budai dombok vonala viharos ég alatt, a pesti rakpart vagy a Nagykörút bármelyik szeglete térbeliségében keveset mond arról, milyen is ez a hely, ahol élünk. A lenyomatok azonban, amelyeket az idő múlása és az arra haladó embertömegek a kövekbe, a fákba, a padokba koptattak, burjánzó szövetté teszik a város minden egyes felületét. Ilyen ez a város: foltos és telekarcolt, reszketve nyugvó rengeteg. A kiállítás címe térbeliségre, valamely területre, vidékre utal, és teszi ezt a bizonytalanság, a keresés-kutatás érzetét keltve. Nagyvárosi tájképfestészet, áthatva a történelem lenyomataival: ez a Valahol, Szigeti Tamás kiállítása, amit a CAFe Budapest különleges helyszínen mutat be. Az A38 Hajó egyedülálló fekvésű, Dunára néző kiállítóterének ablakain valósággal betüremkedik a nagyváros, sajátos kontrasztot adva Szigeti roncsolt urbánus tájképeinek.

Kiállítások
1993 „Illatszer” - installáció Lódi Csabával az Egyetemi Színpadon, Budapest
1994 „Gyep” - installáció Lódi Csabával az Egyetemi Színpadon, Budapest
1993 A Magyar Iparmûvészeti Fõiskola diákjainak kiállítása a Veszprémi Egyetemen
1993 „Polifonia - Social Context in Contemporary Arts” - installáció Lódi Csabával, Budapest
1994 „Létra” - Performansz Balog Marival és Murányi Tündével az Egyetemi Színpadon, Budapest
1994 Performansz Balog Marival és Murányi Tündével az óbudai Diákszigeten
1996 „Bestiárium” - installáció a Magyar Hitelbank Rt. támogatásával a Liliom utcai kulturális központ  (későbbi nevén Trafó) felavatásán, Budapest
1998 „Cuerpos, caras, presencias” - (Testek, arcok, jelenlét), Galería Rodríguez Aragón, Mexikóváros
1998 „Gravedad y Figuración” - (Alakok és tömegvonzás), Centro Deportivo Israelita, Mexikóváros
1999 „Figuras de Sombra” - (Árnyékalakok), Museo de la Quinta Casa de Correos, Mexikóváros
1999 VII. Festival Internacional de Matamoros, Matamoros, Mexikó
2000 „Performansz No. 3.” - performansz Murányi Tündével és Balog Marival a Bárka Színházban
2002 Salgótarjáni Rajz Biennále
2003 a Derkovits ösztöndíjasok beszámoló kiállítása az Ernst Múzeumban, Budapest
2003 "Portré” - csoportos kiállítás a Deák Erika Galériában, Budapest
2003 A Magyar Festészet Napja - csoportos kiállítás a K. Petrys Házban, Budapest
2003 a FOLYAMAT Társaság kiállítása a Pécsi Galériában, Pécs
2004 „Kétszer született dolgok” - egyéni kiállítás a K. Petrys Házban, Budapest
2004 Egyéni kiállítás: Maison Pour Tous Eugéne Pottier, Noisy le Grand - Franciaország
2005 „Testsugárzás” - egyéni kiállítás a K. Petrys Házban, Budapest
2005 „Közös körök” - a Corvin Rajziskola képzõmûvész tanárainak kiállítása a Karinthy Szalonban, Budapest
2006 Egyéni kiállítás a Ráday Galériában, Budapest
2006 „Belső, felszín” - Egyéni kiállítás a K. Petrys Házban, Budapest
2007 „Nyugati tér” - Egyéni kiállítás az Octogon Art Galériában, Budapest
2007 „Péntek 13.” - Kiállítás Duliskovich Bazillal és Sasha Tinei-jel a Körzőgyárban, Budapest
2007 A PTE-MK DLA hallgatóinak kiállítása a Pécsi Galériában, Pécs
2008 „Intro” - Egyéni kiállítás a K. Petrys Házban, Budapest
2009 Önálló kiállítás a Nyitott Műhelyben, Budapest
2009 „Civil Vad” – új képek a Chinese Characters Contemporary Art Space-ben, Budapest
2009 „Bomol” – festmények a K. Petrys Házban, Budapest
2010 „Parallel Realities” – PTE MK DLA évvégi csoportos kiállítás a Hattyúházban, Pécs
2012 „Önhatalom” – egyéni kiállítás az A38 Állóhajó kiállítóterében, Budapest
2013 „Köz” – egyéni kiállítás az A38 Állóhajó kiállítóterében, Budapest

Az A38 Hajó területére való belépéssel hozzájárulsz, hogy rólad a közönség részeként felvétel készüljön, és ez a felvétel nyilvánosságot kapjon. Részletek a házirendben.