Szabó Benedek modorosságtól mentes, boldog-szomorú dalszövegeivel és a Galaxisokra keresztelt kísérő-zenekarával egyre nagyobb rajongótáborra tesz szert, ami nem is csoda: a késő húszas éveiben járó dalszerző kíméletlen őszinteséggel boncolgatja saját, világban elfoglalt helyét, miközben azt is megénekli, hogy hibái ellenére, ez mégiscsak egy élhető és élvezhető hely.