Kiállítótér

Elliott Sharp (US) plays Monk, Jü

A New York-i avantgárd központi figurája, mondhatni cyberbluesmanje, amint Thelonious Monk szerzeményeket hangol át gitárra? Elliott Sharp végre visszatér Budapestre, hogy megmutassa: a gitárnak nemcsak története, hanem kulturális emlékezete is van, és erről az A38 Hajó kiálltótermében azokat is meggyőzi majd, akik még nem látták élőben korának egyik legmeghatározóbb geek-zsenijét. Az estet felvezeti a kiváló magyar Jü.  

Elliott Sharp (US)

Sharp zenei kibontakozása a hetvenes évekre tehető, amikor a Bard College-ből eltanácsolták, sőt, le is tartóztatták a gitárost háborúellenes tüntetései miatt. Az Ohióban született zeneszerző, aki alapjaiban határozta meg ezt követően a New York-i avantgárd színteret – zenekara, a Carbon inspirálta többek között Lydia Lunchot, a Sonic Youth-t és a The Fallt is – holokauszt-túlélő anyjának köszönhetően mindig is markáns véleményt fogalmazott meg a béke mellett. A zenetörténet pedig ennek köszönheti alkotói kibontakozását, hiszen ahogy az idén 66 éves zeneszerzőnek garantált helye lehetett volna az IBM-nél vagy a Monsantónál, úgy a Yarbirdsnek és Jimi Hendrixnek köszönhetően izgalmasabbnak találta a hangszerelést a matematikánál. Pontosabban ez ebben a formában nem igaz: saját hangzásában a matematikát juttatta szóhoz a hangokon keresztül.

Egyetemista éveiben az emblematikus Hudson River Valley-ben osztozott közös lakáson Steve Piccolóval, valamint John és Evan Lurie-vel a Lounge Lizardsból: a helyi munkák után Sharp a Bard elektronikus-zenei stúdiójában kapott munkát és kutatási lehetőségeket, amivel a számítástechnika fejlődésére lehetett hatással, bár ez a közeg sokkal inkább a zeneszerzésre inspirálta. „Szerettem volna stratégiákat gyártani azon természetes formák alapján, amiket megfigyelhettem, hogy komponálhassak belőlük. (…) Arra használtam a körülöttem lévő világot, hogy elképzelhessek zenei struktúrákat. Grafikus zenéket írtam akkoriban, koncepciózusan, és ezt a mai napig használom is.” – nyilatkozta egy interjúban a gitáros, aki mindmáig előszeretettel juttatja szerephez zenéjében a Fibonacci-számokat vagy a fraktálok geometriáját. A matematikán túl John Cage is látható inspirációt jelentett a zeneszerzőnek, hiszen Elliott Sharp minden hangszert, morajt vagy szólamot megszólaltat gitárján.

A sci-fi rajongó gitárzseni május 14-én tér vissza Budapestre, mikor az A38 Hajó kiálltóterében ad majd koncertet a kedvenc Monk-átirataival, előzenekarként pedig a Jü lép majd fel. 

A Jü az elragadtatás zenéjét játssza: sokszor szigorúnak tetsző, néha kifejezetten repetitív örvénylésből kibontakozó, kinyíló témáik, a pszichedelikus és noise rockból, némi folkból és telivér, power dzsesszből egyszerre táplálkozó kompozícióik hihetetlen energiákat hordoznak. A zene egyszerre idézi a látszólag különböző indíttatású műfajok egymásra találásának aranykorát, de a Jü a nyilvánvaló reminiszcenciákon túl korántsem a késő hatvanas, kora hetvenes évek fúziós zenéinek felidézésében utazik. A hangszerek lehetőségeinek kitágítása által a folyamatos jelenből egyenesen a jövőbe röpítik a transzba ejtett közönséget: olyan produkciót nyújtanak, amely ideális esetben a befogadónak a zenéről vallott gondolkodását is megváltoztatja. Letisztult, erős programot adnak elő, ahol a mégoly szellemes improvizációk egy pillanatra sem feszítik szét a kompozíciók kereteit – a trió felállás megkívánta szigorú dinamikai és hangnembéli egység egyszerre készteti fegyelmezettségre a három kreatív zenészt, ugyanakkor lehetőséget is nyújt arra, hogy kihozzák magukból a legjobbat.

Felállás:
Mészáros Ádám – gitár
Hock Ernő - basszugitár
Halmos András - dob

+ Kitzinger Gábor - Live Visual

Mészáros Ádámot legtöbben Péterfy Bori Love Band-jéből és az Erik Sumo Band-ből ismerhetik, de tagja volt az Amorf Ördögök-nek és morningdeer-nek is. Az 1982-ben született autodidakta zenész generációjának talán legsokoldalúbb gitárosa. Az említett népszerű zenekarok mellett színházi zeneszerzőként-, és zenészként is működik, legutóbb a Bárka Színházban Szabó Máté rendezte „A teljes tizedik évad” című darabjának zenéjét írta. A populárisabb zenekarokban való részvétel ellenpontozásaként még inkább előjött belőle a kísérletező kedv, számos zenei-, és zenekari kísérlete után most úgy tűnik a Jü-ben találta meg leginkább zenei önmegvalósításának terepét.

Hock Ernő generációjának egyik legkeresettebb zenésze hangszerén; nagybőgőn és basszusgitáron. Zenekarait felsorolni is nehéz volna, hogy csak a pár legismertebbet említsük: Dresch Quartet, Zuboly, a régebbi Grencsó Kollektíva, Qualitons, Manoya, Gadó Gábor Quartet, Szabó Balázs zenekara. Ernő ezek mellett még számos zenekarban aktív és igen népszerű résztvevője a különböző szabad zenei, improvizációs koncerteknek, megmozdulásoknak.

Halmos András tagja volt a Plastic Ohara, a Kampec Dolores, Gadó Gábor Trió, Chalaban, Ágoston Béla Trió, Triton, Chakra Hacker, Pop Ivan, Santa Diver, Pándi/Keszei/Halmos/Prell, Morningdeer zenekaroknak, koncerteket adott többek között Hamid Drake, William Parker, Lucia Grecio, Eugene Chadbourne, John Zorn, Laurent Blodieu, Menyhárt Jenő, Sickratmen, Csihar Attila, Tövisházi Ambrus, Cziránku Sándor partnereként.

A Jü mellett jelenleg a Tariqa-ban (Dresch Mihály, Kovács Ferenc, Said Tichiti) és a Zanzinger-ben játszik, de gyakran hallható improvizatív, szabad zenei formációkkal is.


 

Az A38 Hajó területére való belépéssel hozzájárulsz, hogy rólad a közönség részeként felvétel készüljön, és ez a felvétel nyilvánosságot kapjon. Részletek a házirendben.