A jobbára hagyományos táblaképeket festő Duliskovichot az utóbbi időben egyre inkább foglalkoztatja a kérdés, hogy lehetne a kiállítás-látogatók számára közvetlenebbé tenni a befogadás folyamatát, közelebb hozni a művet a nézőhöz.
A probléma már a nemrégiben a Műcsarnok Mélycsarnokában megrendezett ’B’ terv című kiállításának koncepciójában is érzékelhetően megjelent.
Az egyes művek görcsös érteni akarását oldandó a művész a kizökkentés eszközeivel kísérletezik. A hagyományos táblaképek köré rendezett miliő pusztán a megtévesztést, a figyelemelterelést szolgálja. A kiállítás terében a Duliskovich-művek mellett számos olyan – akár jelenetbe rendezett – tárgy, is megjelenik, mely a műnek nem része, feladata pusztán a kizökkentés, a zavarás, a megtévesztés, a gerjesztés.
A festmények alanyainak Duliskovichra oly jellemző időtlenségéhez hasonlóan az installációhoz használt tárgyak is hordozzák ezt az idő- és térbeli meghatározhatatlanságot. A kiállított kép, a köré rendezett környezet és a kettő között összefüggést kereső látogató óhatatlanul egy egyszeri és megismételhetetlen abszolút jelen idejű kép részleteivé válnak.
A válasz benned van! – ezt a gondolatot provokálja Duliskovich kísérlete, mely a hivatásos művészetértelmezők kiiktatásával hívja befogadásra a nézőt, s mindezért egyre inkább és jobban hajlandó lelépni a falvédőről.
További információ: Horváth Judit
