A Wombo Orchestra eredetileg a kimondhatatlan Wombolombakéhé Brass Band Orchestra néven alakult két speciális hangszerelésű, fúvósokkal alaposan megtámogatott francia punk-funk-hardcore zenekarból, a Donkey Skonkból és az Eskapados del Manicomióból. A két együttes tagjai régóta baráti viszonyt ápoltak egymással, és a turnéállomások, fellépések közötti szünetekben a fúvósszekciók gyakorta kirándultak egy kis hírverő sétára, népszerű slégereket játszva – így alakult ki a Wombo Orchestra repertoárja, melyben Rage Against the Machine- és Fishbone-számok éppúgy helyet kaptak, mint a Carmen ismert dallamai vagy jelentősebb Queen-slágerek. Mindez a lehető legváltozatosabb fúvóshangszerelésben: az együttesben a tüdőtpróbáló szuzafon éppúgy megtalálható, mint a legkülönbözőbb hangolású szaxofonok, trombiták, harsonák.

A Wombo Orchestra idővel egyre nagyobb tömegeket mozgatott meg, és az addigi vidám improvizációk önálló életre keltek. Az együttes tavalyelőtt már lemezét jelentette meg, változatlan, de annál sikeresebb recepttel. Mindent elsöprő lendület, hihetetlen ötletek, nagyon vicces hangszerelések, ska, funk, hardcore és rezebandás lagzihangulat, amit végképp az egekbe emel a Wombo Orchestra frontleánya, a hangszálait és a megafont egyforma ügyességgel kezelő Julie Roman.

A Wombo Orchestra nem először jár Magyarországon (erről tanúskodik, hogy legutóbbi lemezén, a Ruunga Mekanikán megénekli a magyar fesztiválok szentháromságát, a "pálinka-körömpörkölt-kávé" triászt) ezúttal ismét az A38 Hajó tetőteraszán teszi tiszteletét, hogy a Duna hullámai fölött felforrósítsa egy kicsit a langyos nyári esetét.

A zenekar tagjai
Julie Roman (Mama J): ének, rap
Frédéric Corbière (Fredifred): altszaxofon
Jean Lagorce (Jano): szuzafon
Hervé Pernyquoski (Perny): trombita
Stéphane Grétin: harsona
Manuel Lagorce (Numa.Lakroch'): dob, ének
Florent Guichard: harsona
Edouard Lhoumeau: tenorszaxofon, szopránszaxofon
Pascal Gachet: baritonszaxofon, trombita
Marc Verdier (Marco): tenorszaxofon