A Vive La Fête az utóbbi évek egyik legbájosabb, legviccesebb és legszexistább zenei jelensége. Nem csoda, hisz szerelem volt az első látásra amikor Danny Mommens, akkoriban a dEUS basszusgitárosa és Els Pynoo szőke szexistennő először találkoztak 1997-ben. Kapcsolatuk megmaradhatott volna a mágneses vonzódás területén, ám ők voltak olyan okosak és szorgosak, hogy ahelyett, hogy egymás szemébe bámuljanak, társítsák tehetségüket, és egy teljes világot teremtsenek meg, amely a humor, a szerelem és a csillogás birodalma. Éppen ezért a legjobb parancsot választották formációjuk nevéül: Vive La Fête!

Zenei felállásuk is meglehetősen elképesztő. Kicsit olyan, mintha a nyolcvanas évek pop legjavát a hűvös new wave, a legjobb fajta elektronika elképesztő hangjai és a hatvanas évek legbájosabb Serge Gainsbourg által inspirált francia szövegeit összeszednénk, majd addig ráznánk, amíg egy kitűnő mix nem lenne belőle, egy pokoli robbanóanyag, amely tele van erotikával.
Első lemezeiket követően (2000-ben megjelent Attaque Surprise, valamint 2001-ben Republique Populaire című albumuk) a Vive La Fête formációt hamarosan felfedezte Karl Lagerfeld divatdiktátor, aki ezek után első számú rajongójuknak kiáltotta ki magát. Így már a következő évben, 2002-ben a Chanel bemutatóin játszottak Párizsban, Tokióban és Las Vegasban, meghívta őket a Monaco-i királyi család fellépni, valamint játszottak a Bal De La Rose-on, emellett kitűnő klubokban és remek fesztiválokon. Hamarosan hatalmas média-figyelmet vívtak ki maguknak rendkívüli show-jaikkal és őszinte, ütős zenéjükkel. A további albumaik sorra hozták a jobbnál jobb anyagokat (Nuit Blanche 2003-ban, Grand Prix 2005-ben, Jour De Chance 2007-ben), valamint turnék és további kiadványok jelentek meg világszerte.

2008 végén a VLF kiadott egy válogatáslemezt tízéves fennállásuk ünnepén ’10 ANS DE FETE’ címmel, amely az addig megjelent lemezeik lergkiválóbb slágereit tartalmazza és egy bónusz-számot.
Új lemezük mellé azonban új show-t is terveztek. A VLF valamennyi jelentős európai fesztivál rendszeres fellépője (Roskilde, Gurten, Benicassim, Arvika, Lowlands, Paleo, Pinkpop) valamint játszottak a kiugróan előkelő Montreal és Montreux Jazz Festival-okon is.