Transglobal Underground (UK)
Az elektronikus világzene veteránjai akkor kezdték az ipart, amikor a legtöbb angol tánczenekar még – ahogy honlapjuk írja – „egy énekesből és két viharkabátos billentyűsből állt”. Nehéz szavakkal bemutatni azt a forradalmi hatást, amit a TGU gyakorolt a világzenére és a partikultúrára. A Fun-Da-Mental nyers ereje, Natacha Atlas érzéki hajlításai, Badmarsh & Shri tablával dúsított basszusmenetei, a Banco de Gaia techno-miszticizmusa – ezt mind-mind a TGU találta ki. Több magyarországi lemezfelvétel és fellépés után ismét az A38 Hajón játszanak hosszú, álomszerű zenei utazásra számíthatunk térben és időben, hogy másnap tánctól elgyötört testtel és borzasztó izomlázzal ébredjünk.
Jó pár éve egy Levi’s reklám zenéjével ők alkották meg az akkor etno-technonak hívott irányzat első slágerét, és azóta nem nagyon bírtak hibázni. A Transglobal zenei stílusa tagjainak sokszínű zenei ízlésén és változatos kulturális hátterén alapszik. Ezt tükrözi több mint 10 éve megjelent debütáló albumuk címe is: Dream of 100 Nations. Ezt követte az International Times, majd 1995-ben az Interplanetary Meltdown. A Transglobal Underground villámgyors hírnevet szerzett színpompás élő fellépéseivel, amelynek kellékei közé tartoztak a látványos színpadi kosztümök, a hastáncosok, és egy nepáli templomi őrség is. Népszerűségük ezen kívül Natacha Atlasnak is köszönhető, aki több évig énekesnőjük volt, és aki szólóalbumait is a TGU közreműködésével készítette. A Psychic Karaoke, legkifinomultabb albumuk 1996-ban jelent meg, majd az 1998-as Rejoice Rejoice, után egy kis szünet következett. Legutóbbi albumuk a tavaly megjelent Impossible Broadcasting.
A TGU a világ számos pontján megfordult már, felléptek Indiában, Törökországban, Dél-Afrikában és többször megfordultak hazánkban is. Balogh Kálmánnal dolgoztak együtt, de a tavalyelőtt a Sziget fesztiválon is felpezsdítették a hangulatot egy kis közös örömzenéléssel magyar zenészekkel.
A zenekar tagjai
Coleridge: vokál, ütősök
Hamid Mantu: dob, programozás
Sheema Mukherjee: szitár, basszusgitár
Gurjit Sirha: dhol
Tim Whelan: billentyűsök, gitár, programozás
Jó pár éve egy Levi’s reklám zenéjével ők alkották meg az akkor etno-technonak hívott irányzat első slágerét, és azóta nem nagyon bírtak hibázni. A Transglobal zenei stílusa tagjainak sokszínű zenei ízlésén és változatos kulturális hátterén alapszik. Ezt tükrözi több mint 10 éve megjelent debütáló albumuk címe is: Dream of 100 Nations. Ezt követte az International Times, majd 1995-ben az Interplanetary Meltdown. A Transglobal Underground villámgyors hírnevet szerzett színpompás élő fellépéseivel, amelynek kellékei közé tartoztak a látványos színpadi kosztümök, a hastáncosok, és egy nepáli templomi őrség is. Népszerűségük ezen kívül Natacha Atlasnak is köszönhető, aki több évig énekesnőjük volt, és aki szólóalbumait is a TGU közreműködésével készítette. A Psychic Karaoke, legkifinomultabb albumuk 1996-ban jelent meg, majd az 1998-as Rejoice Rejoice, után egy kis szünet következett. Legutóbbi albumuk a tavaly megjelent Impossible Broadcasting.
A TGU a világ számos pontján megfordult már, felléptek Indiában, Törökországban, Dél-Afrikában és többször megfordultak hazánkban is. Balogh Kálmánnal dolgoztak együtt, de a tavalyelőtt a Sziget fesztiválon is felpezsdítették a hangulatot egy kis közös örömzenéléssel magyar zenészekkel.
A zenekar tagjai
Coleridge: vokál, ütősök
Hamid Mantu: dob, programozás
Sheema Mukherjee: szitár, basszusgitár
Gurjit Sirha: dhol
Tim Whelan: billentyűsök, gitár, programozás