A The Black Lips története egészen 1999-ig nyúlik vissza: a banda magját alkotó két gyerekkori barátot, Jared Swilley-t és Cole Alexandert egyazon évben rúgták ki a gimnáziumból rossz magaviseletért. A duó a hirtelen jött szabadidő, valamint a klasszikus The Stooges és Ramones lemezek hatására a zenekar-alapítás mellett döntött. Hamarosan csatlakozott hozzájuk Joe Bradley és Ben Eberbaugh, a kvartett pedig hamarosan épp annyira ismert lett sajátos, általuk csak "flower punk"-ként definiált stílusuk, mint a teljesen kontrollálhatatlan fellépéseik miatt - hamarosan ki is tiltották őket a legtöbb környékbeli klubból.

Ennek már több mint tizenöt éve, amibe belefért nyolc lemez és rengeteg világ körüli turné, de a The Black Lips még mindig az egyik legkiszámíthatatlanabb és felvillanyozóbb jelenség a színpadon. Testnedvek, kiforgatott punk-rock toposzok, lehengerlő energia és persze a deviancia: ezek egyetlen koncertjükből sem hiányozhatnak. Vagy ahogy ők fogalmaztak: "Sokan próbálták már megmondani nekünk, mit nem tehetünk a színpadon. Mi pedig természetesen úgy reagáltunk, hogy akkor azt muszáj megtennünk! Persze idővel rájöttünk, hogy Indiában például nem szerencsés csókolózni a színpadon vagy csak letolni a nadrágunkat.  De bizonyos értelemben erről szól számunkra a zenekar, hogy kitoljuk a határokat, nem csak a magunk számára!"

Az elképesztő színpadi jelenlét persze mit sem érne emlékezetes dalok nélkül, de a banda ezen a téren sem tudott eddig hibázni. A diszkográfiában ott kavarog a korai Captain Beefheartra jellemző dadaista blues, a The 13th Floor Elevators űrbe lőtt pszichedéliája, de a The Sonics vagy a The Premiers húzós punk-rockja is. Ráadásul a fellépéseiket jellemző frissesség sem veszett ki belőlük az évek során, így a Mark Ronsonnal felvett Arabia Mountain pont annyira jó aláfestő zene egy nyitott tetejű Thunderbirddel való száguldozáshoz, mint a 200 Million Thousand fuzz-os zajcsiholása. Idén pedig előálltak karrierjük első konceptlemezével (ami egyben a műfaj kigúnyolása is), a Sean Lennon által producerelt Satan's Graffiti Or God's Art?-tal, ami több szempontból is vízválasztó a karrierükben.

Nem csak azért, mert még Yoko Ono is vendégeskedik rajta, hanem mert ez a jelenlegi ötfős felállás - a plusz tag a szaxofonos Zumi Rosow - első lemeze is. De ha ezt nem tudnánk, meg sem mondanánk, hogy bármi is változott, a The Black Lips ugyanis továbbra is azt csinálja, amiben a legjobb: megidézi a rock 'n' roll aranykorát, annak minden furcsaságával és ámulatba ejtő pillanatával együtt. Az esztelen garázs-házibuli tehát garantált, akárcsak a minden indie party-n felcsendülő klasszikusok, a Modern Arttól a Bad Kidsig.

Lemezek
Satan's Graffiti Or God's Art?, 2017
Underneath The Rainbow, 2014
Arabia Mountain, 2011
200 Million Thousand, 2009
Good Bad Not Evil, 2007
Let It Bloom, 2005
We Did Not Know The Forest Spirit Made The Flowers Grow, 2004
Black Lips!, 2003