Sophie Hunger

Sophie Hunger (CH)

A berni születésű, diplomatagyermekként állandó mozgásban felnőtt énekesnőt öt évvel ezelőtt világpolgárnak neveztük, hiszen annyi kultúrában és nyelvben biztosít átjárást saját dalain keresztül, amivel összeforrhatott saját alkotói karakterével is az, hogy több zenei műfajt több élőnyelvi változatban szólaltat meg. Zenéjében a blues, a folk és a jazz balladisztikus hangvétele nyerhetett új értelmet, amivel a zenei sajtó és a közönség is maradéktalanul tudott azonosulni. Sophie Hunger az első svájci énekesnő, aki felléphetett a Glastonbury-n, 2015-ös Supermoon című lemezén a Manchester United legendája, Eric Cantona is vendégszerepel – mivel nagy rajongója az énekesnőnek –, valamint az Oscar- és Golden Globe-jelölésig jutó Ma Vie de Courgette c. filmhez írt filmzenéjével bebizonyíthatta, hogy a Le Vent nous portera nem pusztán egyszeri csoda volt, ahogy a Stephen Wilson-vendégszereplése is új hallgatókkal ismertethette meg. Ezzel az albummal, a Supermoon dalaival azonban új időszámítás vette kezdetét az énekesnő életében, aki Berlinbe költözött, és miközben szépirodalmi publikációkkal tartja fenn a Der Spiegel és a Die Zeit hasábjain rajongói figyelmét, a Berghainban megismerhette a berlini elektronikuszenei underground sodrását is.

Saját, nyitott érzékenységének megőrzése mellett Hungert elkezdték érdekelni az analóg szintetizátorok, amik új lehetőségeket nyitottak az énekesnő dalszerzésében is. A Molecules így hangulatában Feisthez és Regina Spektorhoz hasonlítható, a magány sötétségét feloldó dalokból áll össze, hiszen az egyes szerzeményeket épp annyira ihlette meg az énekesnő legutóbbi szakítása, mint hirtelen életvitelbeli változása, és mindazon impulzusok összessége, amit Berlintől kap. Erre utal a cím is: „úgy éreztem, mint egy hatalmas helyreállítási folyamatot, amiben minden formát a legkisebb alkotóelemeiből kell újrastrukturálni – a molekulákból.” – nyilatkozta Hunger, aki november 10-én már legújabb dalait is bemutatja az A38 Hajó koncerttermében.

Az sem véletlen, hogy egy másik svájci művész, a zenei és kulturális határokat szintúgy előszeretettel feszegető, és folyvást saját identitását kereső Erik Truffaz is boldogan dolgozott vele sokatmondó című In Between (Között) lemezén. (Marc Erbetta, Truffaz emblematikus dobosa is sokáig volt Hunger zenekarának állandó tagja.) De volt előzenekara a hozzá hasonlóan többnyelvű, multikulturális közegből jött (és Sophie Hungerre sok mindenben hasonlító) Madeleine Peyroux-nak is.

Finom, érzékeny, intim, szenvedélyes és bölcs – mindez a svájci Sophie Hunger, akinek koncertje minden bizonnyal rendkívüli élmény lesz.

 ">

Videók

Linkek