A So Numbnak már lemezborítója is szimbolikus: egy anya takarja saját gyermekének szemeit, aki védelemnek szánja gesztusát, gyermeke pedig ennek az aszimmetrikus viszonynak köszönhetően mindig kényelmet és menekülést keres majd gesztusaiban. Ezt csak azért fontos leszögezni, mert ezt az allegóriát zenésítik meg a So Numb dalai, amik a zenekar tagjai szerint az élet minden örömét és fájdalmát nyitott, és nem fedett szemekkel szeretnék megélni. És az ebból fakadó eufóriának, valamint megtett útnak tökéletes megzenésítését ismerhetjük fel a Sannhet új, minden korábbinál érettebb, egyben higgadtabb lemezében, amit Peter Katis (The National, Interpol) produceri jelenléte mellett rögzített a trió. A monolitikus, repetitív, shoegaze-zel is kacérkodóan zengő gitártémák pedig olyan örvénylést adnak a Sannhetnek, ami túlmutat az egyszeri katarziskergetésen vagy olcsó csúcspontvadászaton. A So Numb tényleg az évtized egyik legszerethetőbb, úttörő albuma, aminek dalai májusban végre Budapesten is magával ragadhatják az instrumentális, zenei határterületek szerelmeseit.