A győri Rosa Parks az elmúlt öt év egyik legkitartóbb és legőszintébb hazai underground színfoltja, akik a kezdeti demózás post-rockos lebegéséből egy sokkal matekosabb, izgalmasabb arculatra tettek szert az utóbbi másfél évben. Ahogy a bemutatkozó nagylemez Stay Punk! Stay Prog! című dala is elmondja – persze csak címében, hiszen a Rosa Parks szerzeményeinek többsége instrumentális, ám ettől is nagyot robbannak, vagy épp ettől szólnak igazán nagyot –, a zenekar hozzáállása épp annyira beszél önmagáért, mint az, amit eddig letettek az asztalra. És itt nem a számtalan emlékezetes koncertről van szó a határon innen és túl egyaránt, ahol a banda már a műfaj krémjével oszthatta meg a színpadot, hanem magáról a jelenségről, aminek köszönhetően a Rosa Parks az itthoni intelligens rockzene egyik legreménytelibb lehetősége. Ezt bizonyítják a srácok új dalai is, amelyek minden korábbinál összetettebb, jobban strukturált dalokon keresztül bizonyítják, hogy Bóna Flóriánéknak még mindig van igénye a megújulásra. És ez nem csak abban mutatkozik meg, hogy a zenekar közel fél éve új dobossal, a feloszlott marionette ID-ből elcsent Bíró Péterrel áll már ki, hanem abban is, hogy a Rosa Parks a lehető legváltozatosabban elegyíti a keményzene legőszintébb műfajait, mindezt pedig önerőből és önmagáért teszi.

Felállás:
Ádám - gitár
Gergő - gitár
Laci - dob
Flo - basszus
Peti - dob