Nehéz elhinni, hogy Ólafur Arnalds, ez a mindössze 23 éves izlandi fiatalember hardcore zenekarok dobosaként kezdte karrierjét. Eddigi két szólólemezére ugyanis zongorára, vonósokra és leheletfinom elektronikára épített lassú, gyönyörű, már-már ambientes, klasszikuszenei romantikával kacérkodó darabokat komponált. Érzékeny, felemelő és magával ragadó: ez Arnalds művészetének titka.

Ólafir Arnalds 1987-ben született Reykyavík egy apró elővárosában, Mosfellsbærben. Klasszikus- és komolyzenei tanulmányai közben/után, mág tizenévesen a Fighting Shit és a Celestine nevű hardcore-együttesek dobosaként szerzett hírnevet szülőhazájában, és közreműködőként-zeneszerzőként azóta is nagy kedvvel kirándul a keményebb zenék területére: számos metállemezen hallhatók Arnalds finom intrói, zongorás-vonós betétjei.

Húszévesen jelentette meg első szólólemezét, amely azonbár már vajmi kevés kötődést mutatott a hardcore-hoz. Sokkla inkább egyfajta „neoklasszikus” attitűd jellemző rá: finom, érzelmes, már-már szentimentális dalok és hangszőnyegek terülnek egymásra, az Arnaldsra azóta is oly jellemző zongora-vonósnégyes hangszerelésben. Az izlandi fiatalember egyedülálló zenei világa óriási sikert aratott, mindenekelőtt az európai kritikusok körében. Az igaz népszerűséget egyrészt az hozta meg számára, hogy a poszt-rock izlandi kulcsegyüttese, a Sigur Rós felkérte közreműködőnek európai turnéjára, másrészt meg különleges webes projektje, a Found Songs. Ez utóbbiban egy héten keresztül naponta komponált egy-egy dalt, amit elérhetővé tett honlapján; a több százezer letöltés a projekt és Arnalds nagyszabású sikerét hozta.

2009-ben kísérőzenét komponált Wayne McGregor balettjéhez, a Dyad 1909-hez, miközben második szólólemezén dolgozott. Az idén megjelent album az előzőn megkezdett utat folytatta: akusztikus hangszerelés ötvöződik finom elektronikus loopokkal, ambientes effektekkel, mindezek fölött pedig Arnalds szomorkás hangja szárnyal. A művész e lemez európai bemutató turnéján ejti újtba az A38 Hajót.

Lemezek
Eulogy for Evolution, 2007
„...and They Have Escaped the Weight of Darkness”, 2010