Nehéz lenne tagadni, hogy az utóbbi húsz év európai dzsesszmuzsikájának egyik legfontosabb irányzata – a sötét tónusokkal rajzolt, a kortárs elektronikus zene hatásaitól sem mentes, melankolikus, ambientes, fúziós, „new age” - Skandináviából, mindenekelőtt Norvégiából ered. Jan Garbarek, Bugge Wesseltoft, Terje Rypdal,  és még sorolhtnánk a neveket, amik között előkelő helyen áll a nagyszerű trombitásé és zeneszerzőé, Nils Petter Molværé is.

Jelenleg talán Molvær képviseli a leginkább markánsan a fent említett irányzatot. Alapvetően az ambientből kiinduló hangtájképei egyszerre idézik az ECM kiadó jellegzetes, összetévesztehetetlen zenei világát (Molvær maga is sokáig az „ECM-istálló” tagja volt), Miles Davis fúziós kísérleteit, és a progresszív rock hagyományait. Molvær mindig az újat keresi, és egyáltalán nem veti meg a váratlan együttműködéseket: dolgozott együtt a Herbaliserrel, a basszusgitár-isten Bill Laswellel, vagy az elektronika-guru Matthew Herberttel is. Legutóbbi lemeze, a most az A38 Hajón is bemutatásra kerülő Baboon Moon, azaz Pávián Hold hatalmas kritikai sikert aratott, jelölést kapott a „norvég Grammynek” is nevezett Spelleman díjra, és állandó szereplője volt a 2011-es év legjobb dzsesszlemezeit soroló listáknak az AllAboutJazz.com-tól a Die Zeitig.

Molvær folyamatosan feszegeti a dzsessz határait, előszeretettel kalandozik a határterületeken, mindenekelőtt az elektronikával kísérletezik szívesen. Samplingek, effektek, loopok gazdagítják a hangzást, ambient, kortárs zene, rock, blues és folk kavarog a gyönyörűen bontakozó kompozíciókban. A változatosságban nagy szerepe van a Limahl-frizurás, punkkal kacérkodó gitárosnak, a Jaga Jazzistből ismert Stian Westerhusnak, illetve az aszketikus norvég dobosnak kinéző aszketikus norvég dobosnak, a Madrugada-tag Erland Dahlennek.

A trió tagjai
Nils Petter Molvær: trombita, elektronika
Stian Westerhus: gitár
Erland Dahlen: dob

Lemezek
Khmer, 1998
Solid Ether, 2000
NP3, 2002
Streamer, 2004
ER, 2005
Re-Vision, 2008
Hamada, 2009
Baboon Moon, 2011