Neoangin, azaz Jim Avignon még Christian Reisz néven született egy jelképes napon: december 24.-én. Talán innn ered fokozott érdeklődése az ajándékozás iránt, de annyi bizonyos, hogy korunk egyik legönzetlenebb művészével van dolgunk. „Inkább adok el ezer képet, darabját egy dollárért, mint egyetlen képet ezer dollárért” - nagyjából ennyiben foglalható össze ars poeticája, amihez az összművészetet művelő, festő-grafikus-rajzfilmes-zenész-performer-dizájner világéletében ragaszkodott. Frankfurtban például egy nagyszabású tárlat és akció keretében nem kevesebb, mint nyolcszáz művét osztogatta szét a közönség tagjai között: az ironikus cím („Get Rich with Art”, azaz „Gazdagodj a művészettel!”) nagyszerűen figurázza ki az egyre inkább a pénzvilág részévé váló artworldöt. Egy másik kiállításán minden nap reggel festett egy képet, amit este rituálisan megsemmisített, hogy másnap újra kezdje.

Ha a Neo-angin gyógyszerként (a Negro mintájára) „a torok kéményseprője”, akkor Neoangin a fülé és a szemé. A Berlinben és Brooklynban élő művész ugyani mindig friss, eredeti, folyton az újat, a rendhagyót kereső hozzáállásával valóban „megtisztít” és felfrissít. Igazi pop művész, aki a modern, urbánus világ vizuális és szónikus roncsaiból, közhelyeiből, reklám- és rajzfilmtöredékekből, technóból, minimálból barkácsol egy új, egységes művészi univerzumot. Kicsit dada, kicsit pop, kicsit street art, kicsit társadalmi performance – a látszólag gyermekien egyszerű Jim Avignon valójában a kortárs színtér egyik leginkább összetett művésze, aki éppúgy tervezett kollekciót a New Yorkernek, óraszámlapot a Swatchnek, mint repülőgépfarkat a British Airways-nek.

Neoangin elképesztően termékeny művész, sokan még a meglehetősen bulváros jelzőt is ráaggatják: „a világ leggyorsabban alkotó festője”. Hogy ebből mennyi igaz, nem tudni, de az biztos, hogy rengeteget dolgozik, az elmúlt tíz-tizenöt évben megjelentetett vagy húsz lemezt, összeállított rengeteg kiállítást, és persze maga mögött tud irgalmatlan mennyiségű fellépést, amelyekhez minden esetben maga készítette az egyedi plakátokat, szórólapokat, albumborítókat. (Mint például A38-as fellépésének a fenti linkről letölthető plakátját is.)

Neonagin koncertjei nem is koncertek a szó hagyományos értelmében, inkább karaoke-showba oltott művészi performance-ok: előre programozott „butatechnó” és eurodiszkó cincog az almás laptopból, miközben a főhős a saját maga által tervezett háttér előtt érzelmes, édes-bús, álnaiv dalocskákat ad elő, elképesztő mozgással és jelmezekben. Meglepő módon mégsem a manapság nagyon népszerű, kertévés, ál-ironikus gagyi kerekedik ki a dologból, hanem komplex, összetett és magával ragadó előadás, ami egyértelműen Jim Avignon zsenijének köszönhető.

A koncertet megelőzően pedig „villámtárlatra” kerül sor az A38 Hajó kiállítóterében, amelyen látható lesz Jim Avignon néhány frissen, akár a helyszínen festett képe, megtoldva egy viharos tempójú festés-performance-szal. Egyedülálló pillanat, hogy Jim Avignon művészetének majdnem minden apsektusát átlássuk egyetlen este.

Lemezek
Musik für Kinder, 1997
Musik für danach, 1999
Faustrecht der Freiheiheit, 1999
It's So Easy to Fall Apart, 1999
So hat es die Natur gewollt, 2001
A Friendly Dog in an Unfriendly World, 2001
Music to Hide and Seek, 2002
Lets Me under the Table, 2003
Gonki, 2004
Unhappy House, 2004
Hello Jukebox, 2006
Sophisticated Drink Drank Drunk, 2006
Scratchbook, 2006
The Happy Hobo & The Return of the Freaks, 2007
Say Hi to Your Neighborhood, 2009