Ami másnak Mikszáth életművének utolsó fejezét jelenti, az a három balatoni srácnak a zenélés kezdetét. Eleinte főleg aktuális bandák feldolgozásait játszva vetették bele magukat Keszthely és környékének rockzenei életébe, majd egy kis szünet után új taggal bővülve folytatták tovább immáron komolyabb céllal, mint gyerekkori kedvenceik újragondolásával. A fővárosba költözve hamar megrontotta őket a káros pesti levegő és új impulzusok felé fordultak, ami végül a nyolc számos, “Egyenes” című lemezben csúcsosodott ki.

Zeneileg nehéz behatárolni a Néhai Bárányt, hiszen a magyar szövegek a korai Kispál és a Borz hangulatát idézik, miközben nem egyszer felharsan a tipikusan stoner rockos gitárzúzás és a zenekar által itt-ott elrejtett elektronikus hatás, ahogyan a lassabb, dallamosabb darabok is megtalálhatóak, amit jobb híján itthon az alternatív rock közé sorolnak. Az mindenesetre elég alternatív, hogy a dobért és az énekért ugyanaz a személy a felelős, aki egyben a dalszövegekért is.

Burucs Szabi - szöveg, ének, dob
Burucs Marci - szóló
Jakab Ati - bész