"Fekete rock" vagy "pszichedelikus soul" - nagyjából ezzel a műfaji meghatározással szokás illetni az idén tízéves Monophonicst. A San Franciscó-i szextett le sem tagadhatná szülővárosát: a Sly & The Family Stone inspirálta, a progresszív rockot, a bluest, a funkot és a soult ötvöző zenéje igazi kaliforniai termék. A Monophonics ezt dúsítja feszes Motown-hangzással, és hoz létre gyönyörű, érett, kissé retrós, de mindig friss vintage-muzsikát.

A Monophonics következetesen, már-már monomániásan ragaszkodott az általa kikevert jellegzetes hangzáshoz, már jóval azelőtt, hogy a pszichedelikus retro-soul újra divatba jött volna. Ezért fordulhatott elő, hogy első lemezei, a maguk elementárisan nyers megszólalásukkal nem kavartak nagy vihart, bár a Monophonics mindig is kedvelt fellépője volt a stílus fesztiváljainak, és fellépett például Montreux-ben is.

Ám a kétezertízes évek közepén a pszichedelikus soul visszatért, az Alabama Shakes elsöprő sikere, Sharon Jones vagy Kelis visszatérő lemezei mind ezt bizonyítják. A Monophonics április 17-én megjelent negyedik nagylemeze, a Sound of Sinning totálisan beletalált a trendbe, azzal a kis megkötéssel, hogy a zenekar sosem követte a trendeket.

Egyszerűen csak egy zseniális funk-soul zenekar, ami különösen az élő fellépéseken csillogtatja meg tudását: ami a lemezen "jó kis számnak" hallatszik, az a koncerteken valósággal földbe döngöl. Többek egybehangzó állítása szerint a Monophonics az egyik legjobb koncertzenekar, Kelly Finnigan elszállt énekével, a masszív fúvósszekcióval, Ian McDonald Hendrixes játékával és Austin Bohlman zuhogó dobolásával.

Tagok
Ian McDonald: gitár
Kelly Finnigan: ének, billentyűsök
Myles O'Mahony: basszusgitár
Ryan Scott: trombita, ütősök
Nadav Nirenberg: harsona
Austin Bohlman: dob

Lemezek
Sound of Sinning, 2015
In Your Brain, 2012
Into the Infrasounds, 2010
Playin & Simple, 2007