Egymásra licitálva sorolják a rocktörténet legtalálóbb zenekarneveit. Most nem hirdetünk végeredményt, de annyi biztos, hogy az M83 (mivel francia zenekarról van szó, ejtsd: em-katröven-troá, de a jegyet vásárolni szándékozóktól elfogadjuk az em-nyolcvanhármat is) dobogós helyen végezne. A kozmikus hangulatokkal szívesen operáló, kifelé és befelé egyaránt űrhajózó, kicsit pszichedelikus, kicsit újhullámos zenekar az egyik legszebb spirálgalaxisról, a Messier 83-ról választotta nevét.

Bár az M83-t zenekarként szokás számon tartani, alapvetően mégis egyszemélyes projektről van szó: a spanyol-francia Anthony Gonzalez produkciójáról, amit az antibes-i születésű fiatalember még a kétezres évek elején alapított Nicolas Fromageau társaságában. Aztán a második album világkörüli turnéja után az utóbbi elhagyta a projektet, Gonzalez pedig dalszerző-producer-frontemberként lényegében egyedül vitte tovább az ügyet, természetesen igencsak illusztris, már-már állandó taggá váló vendégzenészekkel.

Az M83 azon kevés francia zenekar közé tartozik, amelyek angolszász területen is jelentős sikert arattak, majdhogynem nagyobbat, mint hazájukban – talán ez is az oka, hogy Gonzalez nemrég Los Angelesbe költözött. Pedig az első lemez nem ígérte a későbbi nagy népszerűséget: aránylag visszhangtalanul tűnt volna el a franciaországi lemezkiadás tengerében, ha a neves Mute kiadó nem jelenteti meg újra. A második album, a Dead Cities, Red Seas & Lost Ghosts már igazán tarolt, Gonzalez népszerűsége producerként is hatalmasat nőtt. Az M83 saját zenéi mellett irgalmatlan mennyiségű remix-felkérést kapott, és a Bloc Party, a Depeche Mode, a Goldfrapp, a Placebo számára készített remixek ismertté és elismertté tették a zenekar nevét.

Ehhez járult az, hogy Gonzalez nem csupán nagyszerű zeneszerző, de igazán komoly producer és menedzser is, aki pontosan tudja, hogy kivel érdemes együttműködni a siker érdekében. Zseniális producerekkel/hangmérnökökkel dolgozott együtt, mint például a Suede-, a Sugarcubes- vagy a Sigur Rós-lemezekről ismert Ken Thomasszal, vagy a Rapture, a Ladytron és Tracey Thorn hangzásfelelősével, Ewan Pearsonnal. Az M83 előzenekarként turnézott a Depeche Mode-dal, a Killersszel, a Kings of Leonnal, egyszóval: kegyetlenül befutott.

Minden partner közül a leggyümölcsözőbb együttműködést a kitűnő dalszerző-billentyűs-énekesnővel, Morgan Kibbyvel alakította ki, aki a budapesti koncerten is jelen lesz. Kibby talán az egyetlen, akinek Gonzalez beleszólást enged a művészi folyamatba, méghozzá nem is keveset: dalszerzőként, hagszerelőként és muzsikusként is jelentős a szerepe. Komoly munkát végzett az M83 legutóbbi, tavaly megjelent nagylemezén, a Hurry Up, We Are Dreamingen is, aminek anyagát az A38-as koncerten is bemutatják.

Manapság, amikor jóformán mindenki különálló számokban, iTunes- és Spotify-letöltésekben gondolkodik, maximum 99 centes értékben, meglehetősen ritka jelenség a dupla album. Az egyszerre trendi és időn kívüli M83 ezzel is szembe megy a korszellemmel: egy gigantikus, Gonzalez szavaival „epikus” mű, ami hangulatában a gyerekkor cocteau-i álomvilágát, zeneileg pedig a nyocvanas évek szintipopját idézi. A „szintipop-megidészés” elsőre rosszul hangzik, azonban az M83 elképesztően invenciózusan, egyedien nyúl ehhez a hagyományhoz, varázslatosan gazdag, hol ambientes, hol diszkósan lüktető, hol pszichedelikusan elszálló, hol monumentális, hol slágeres, de mindig friss és kiszámíthatatlan, dúsan áradó hang-tájképeket teremtve.

Nem véletlen, hogy a Hurry Up... az összes komolyan vehető zenei magazin éves összesítésében az elsők között szerepelt, a Pitchforktól a Spinig. A kritikusi hozsannák ezúttal találkoztak a közönség ítéletével is, a zenekar történetében először látványos eladásokat produkálva, dupla albumként például a 15. helyig kúszott fel a Billboard kétszázas albumlistáján.

A kortárs elektronikus rock egyik leginkább aktuális zenekara először jár Magyarországon. Az A38 Hajón úl nagylemezét mutatja be.

A zenekar tagjai
Anthony Gonzalez: ének, gitár
Yann Gonzalez: gitár
Morgan Kibby: billentyűsök, ének
Jordan Lawlor: basszusgitár
Loïc Maurin: dob

Lemezek
M83, 2001
Dead Cities, Red Seas & Lost Ghosts, 2003
Before the Dawn Heals Us, 2005
Digital Shades, Vol.1, 2007
Saturdays = Youth, 2008
Hurry Up, We Are Dreaming, 2011