A Lola Kite együttes hatalmas adottsága, hogy nemes egyszerűséggel tud lenyűgöző szépségű popdalokat szerezni, amely megragadja a közönség figyelmét, s meg is tartja. Ugyanakkor a legkülönbözőbb stílusok között is pimasz természetességgel szörfölnek, s hol a korálos dallamokat ütköztetik keményebb, húzósabb alapokkal, vagy éppen olyan táncritmusokat használnak, amelyekre egyszerű, a Kraftwerkre emlékeztető minimális dallamot tesznek, ami mégis elképesztően jól működik, s rendre fején találják a szeget, még akkor is, ha szájharmonikát párosítanak sima, ridegnek tűnő hangfelületekkel.
 
Van valami bravúrosan megnyerő dalaik keserédes melankóliájában, amely első hallásra úgy hat, mintha valami sosemvolt kedvességre találnánk éppen rá a nyolcvanas évekből. Ez a rafinált, bölcs és meleg szívű pop igazából iszonyatosan találó és kifinomult zene.