A brit folk-punk hullám máig vezető együttese, a Levellers a nyolcvanas évek végén, a Thatcher-korszak csúcsán robbant be a köztudatba, és a korszellemet telibe találva egy egész nemzedék identitását és véleményét képviselte a hatalommal szemben. A hatalmas siker kulcsa a szókimondó szövegekben rejlik, amelyek erőteljes, sodró zenével párosulnak. A Levellers játszott már a Glastonbury fesztivál nagyszínpadán és kis pubokban lelkes rajongóknak, miközben sohasem veszített abból, ami: az energiától duzzadó koncertek, kiváló szövegek és a tudatosság, hogy mit miért csinálnak, mi ellenében, s mi mellett foglalnak állást.

A nevét az angol polgári forradalom radikális "egyenlősítőiről" választó Levellers története a nyolcvanas évek végén kezdődött, amikor két állástalan zenész, Mark Chadwick és Jeremy Cunningham öszetalálkozott egy brightoni kocsma bárpultjánál. A későbbi zenekar magja pár hónapon belül kialakult, bár többen nehezen viselték a zenekar nevéhez méltó "egyenlősítő eszméket" (például azt, hogy a koncertbevételeket közös kalapba tették, és abból minden tag egyenlően kapott szigorúan megszabott napidíjat saját megélhetésére). A Levellers dinamikus, punkon edzett, de kelta és angolszász népzenei elemeket is magába olvasztó kocsmarockja hamar népszerű lett Brighton környékén, és a második lemez, az azóta is folkpunk-etalonként emlegetett Levelling the Land (rajta a poszthippi-himnusszá vált One Way című slágerrel) totális sikert hozott a zenekarnak.

Bár a kilencvenes évek első fele, a siker alaposan megterhelte a zenekart, 1994-re rendeződött a helyzet: a Levellers fellépése a Glastonbury fesztiválon minden idők egyik legnagyobb sikerét hozta a fesztivál és az együttes számára. A kommunisztikus pénzügyi rend is meghozta a gyümölcsét: a Levellers megvásárolt egy brightoni gyártelepet, a Metwayt, ahol nagyszabású kulturális-zenei komplexumot rendezett be, stúdióval, próbatermekkel, bárral, klubhelyiséggel. A Metway azóta is a brightoni független kultúra központja, számtalan zenekart segített karrierhez.

A Levellers azon kevés zenekar közé tartozik, amiket nem korrumpált a siker. Az elmúlt húsz év alatt több, mint egymillió lemezt adtak el, több, mint három millió ember előtt játszottak, és tizennégy daluk került fel a harmincas angol toplistára. A tagok ezt a punkzenekarhoz képest elképesztő sikert saját függetlenségük megőrzésére használták. Saját stúdió, saját kiadó, Beautiful Days néven saját alapítású fesztivál: erejük, energiájuk változatlan, és nagyon kevesen tettek annyit a rock függetlenségéért, eredeti, lázadó szellemének megőrzéséért mint a Levellers tagjai.

Remekül példázza ezt a legfrissebb album, a Static on the Airwaves, aminek már címadása is sokatmondó. A lemezről kimásolt első kislemezdalt, a We Are All Gunment a tagok úgy jellemzik, „mintha a Kinks és Bob Dylan találkozna a Subhumansszel” - és közben a legszebb Levellers-hagyományokat követi. Politikus, punkos, folkos, himnikus és slágeres: ez az új, az A38-on is bemutatásra kerülő Levellers-lemez, minden adott tehát egy újabb felejthetetlen koncerthez.

A zenekar tagjai
Mark Chadwick: ének, gitár
Jeremy Cunningham: basszusgitár
Simon Friend: gitár
Matt Savage: billentyűsök
Jon Sevink: hegedű
Stephen Boakes: digeridoo
Charlie Heater: dob

Lemezek
Weapon Called the World, 1990
Levelling the Land, 1991
See Nothing, Hear Nothing, Do Something, 1993
Levellers, 1993
Zeitgeist, 1995
Mouth to Mouth, 1997
Hello Pig, 2000
Green Blade Rising, 2003
Truth & Lies, 2005
Letters from the Underground, 2008
Static on the Airwaves, 2012