Úgy hangzik, mintha elektronika lenne, pedig nem az. Nem úgy hangzik, mintha jazz lenne, pedig az. Nagyjából ez a paradoxon jellemzi a brutális technikájú svájci dobgép, Jojo Mayer pályafutását. Az elképesztően virtuóz Mayer már 18 évesen a jazztörténet legnagyobbjait kísérte, Monty Alexandertől Dizzy Gillespie-n keresztül Nina Simone-ig. Aztán a kilencvenes évek elején New York-ba költözött, ahol a Prohibited Beatz nevű, korszakos improvizatív partisorozatával alapozta meg hírnevét.

A Prohibited Beatz egyszerre volt elektronikus tánczene, egyetlen monumentális dobszóló, hangszeres kísérletezés és improvizatív jazzklub. Mayer itt találta és dolgozta ki elképesztő technikáját, amellyel több törtütemes stílusirányzatot is megelőlegezett és megalapozott. Már-már szélsőségig vitte a dob triggerelését (azaz a dobhangzás elektronikus manipulálását), miközben nagyszabású koncertjei valóságos artistateljesítmények is voltak.

Mayer legsikeresebb formációja a Nerve, amellyel többször járt már Magyarországon, többe között az A38 Hajón is. Most ezzel a formációval tér vissza, hogy élőben bemutassa a Nerve varázslatos, jazz, transz, spacerock és breakbeat között hullmázó legfrissebb lemezét.

A zenekar tagjai
Jojo Mayer: dob
John Davis: basszusgitár, programozás
Jacob Bergson: billentyűsök
Aaron Nevezie: programozás

Lemezek
Depart, 1987 (Depart)
Square Dance, 1992 (Intergalactic Maiden Ballet)
Gulf, 1994 (Intergalactic Maiden Ballet)
Lunar Crush, 1994 (John Medeskivel)
Screaming Headless Torsos, 1995
Rave the Jazz, 1996 (Harry Sokallal)
Delirium Tremens, 1998 (Sulfur)
Mystery to Me, 2004 (Janek Gwizdalával)
Reloaded, 2006 (Depart)
Prohibited Beatz, 2007 (Nerve)
Mountain Messenger, 2008 (Depart)
Art of How to Fall, 2009 (Rebekka Bakkennel)
The Space in Between, 2010 (Janek Gwizdalával)
Live at the Jamboree, 2011 (Janek Gwizdalával)
The Distance Between Zero and One, 2011 (Nerve)
It Only Happens Once, 2012 (Janek Gwizdalával)
Ghosts of Tomorrow, 2015 (Nerve)
Vocal Collaborations, 2016 (Nerve)
Nerve, 2017 (Nerve)