Inigo 1972-ben született Észak Londonban. Már fiatal éveiben felkeltette érdeklődését az elektronikus zene. Többek között Jean Michel Jarre-t és Depeche Mode-ot hallgatott, de kevésbé a zene, inkább az azt létrehozó hangszerek, berendezések kötötték le jobban a figyelmét. A késői 80-as években őt is elkapta a hip-hop hullám, majd következett az acid house és a break-beat hardcore, ami megadta a lökést a későbbi techno szenvedéjének. A Manchesterben töltött 4 év jelentette a következő fontos periódust az életében, ugyanis 1992 és 1996 között itt tanult, mint elektronikai műszerész és a digitális jelfeldolgozásra specializálta magát. A digitális felszerelések innentől kezdve fontos szerepet töltöttek be stúdiója felszerelésében.

1994-ben beszerzett magának egy Roland D-50-et és Casio FZ-1-et, valamint egy házi gyártású keverőpultot, és elkezdte gyártani a saját szerzeményű techno track-eket.

1998 körül közeli barátságba került Umek-kal Szlovéniából, innentől számítva kezdett el egyszerre foglalkozni a ZET-el, és az önálló kiadványával is. Elkezdte kialakítani kapcsolatait Kelet Európában, és emellett rendszeresen dj-skedett. Együtt dolgozott Karl (OConnor)-al.

Pete (Sutton) -el és Tony (Soares-Vierra)-val, és ugyanakkor szakmai támogatást is kapott tőlük. Közben természetesen több saját kiadványt adott ki. 1997 elején több álnév alatt is dolgozott kiadványokon, a nyers hangzású ipari zenéktől (Exhibit, Helki Torsnum) egészen a kísérleti - loop bázisú munkákig, mint például az "Instillation". Saját véleménye szerint ezzel tovább fejlesztette tudását, és ugyanakkor szakmai elismerést is jelentett neki.

Ez idő körül találkozott Marco Lenzi-vel az Eukatech lemezboltban Londonban, aki rábírta őt, hogy folytassa a kiadványsorozatát Molecular Recordings szárnyai alatt, beleértve az EP-ket és a válogatásokat is.  96 és 97 között több nagyon jól sikerült élő mixet rögzített Brit klubokban, amit később mix cd-ként ki is adott.Visszatérve Londonba, befejezte egyetemi tanulmányait Manchesterben, ugyanakkor támogatást kapott Colin Faver-től akitől több megjelent anyag is található a londoni Kiss 100-en, és Brenda Russell-től akin keresztül kapcsolatot létesített Tim Taylor-al és a Missile Records-al.

A Missile Records folytatta a játszását az arculatának legjobban megfelelő zenéknek, ezenkívül több anyagon is dolgozzott Tom-al mind kiadás mind szerkesztés szempontjából. Ez idő tájt adta ki a "Spaghettification" -t ami egy igen ütős felvételnek számított, mikor kiadásra került.