Nehéz elhinni, hogy az egykor kegyetlen botrányokat, koncertek közbeni rendőrségi fellépést, politikusi tiltakozást kiváltó és kavaró osztrák zenekar, a Fuckhead immár huszonöt éves. Pedig így van, az 1988-ban a Bruckmayr testvérpár által alapított zenekar ezernyi tagcsere, lemez és sajátos színpadizenei performansz után erőteljesebb, mint valaha. A programjában a legkorszerűbb multimédiát az ősi rítusokkal, nyílt és brutális testiséggel ötvöző Fuckhead koncertjei valóságos kultúrsokkot jelentenek. A linzi együttes produkciójára letagadhatatlan hatást gyakorolt a bécsi akcionizmus rituális színházi performaszhagyománya, de emellett erőteljes a Killing Joke vagy a Test Department zenei tradíciója. Elektronikus tánczene, monumentális rock, zakatoló funk keveredik a mezítelen emberi testek, váladékok és hulladékok káoszával, már-már katartikus élménnyé avatva egy-egy koncertet.

Az agyontetovált, kopasz zenekarvezető, Didi Bruckmayr – akinek Mussurunga nevű side-projektje pár hónapja lépett fel az A38 Hajón - még negyed évszázad múltán is éppoly letaglózó színpadi jelenség, mint egykor, bár most már a legrangosabb művészeti fesztiválokon sokkolja közönségét a nyolcvanasévek végi alternatív klubok és foglalt házak helyett. Magyarországi párhuzamként talán a Vágtázó Halottkémek áll a legközelebb a Fuckheadhez, de tény, hogy a linzi multimédia-szertartászenekar sokkal radikálisabb és nagyszabásúbb, egyben felkavaróbb is az előbbinél.

A Fuckhead néhány évvel ezelőtt már tartott egy brutális hatású koncertet az A38 Hajón, és az osztrák törzsi összművészek most visszatérnek, hogy a hajón ünnepeljék fennállásuk 25. évfordulóját.

Az együttes tagjai
Didi Bruckmayr: ének
Michael Strohmann: gitár, basszusgitár, programozás
Dieter Kern: dob, ütősök
Aigner Siegmar: ének
Alexander Jöchtl: programozás, elektronika
Peter Bittermann: fények
Thomas Grutsch: fények