A Free Fall mindhárom tagja neves kortárs jazz-zenész, Ingebrigt Håker Flaten nagybőgőn, Ken Vandermark fafúvós hangszereken és Håvard Wiik zongorán, akik 2001-ben kezdtek el együtt játszani egy különös kamarazenei hangulatot hozva létre ütőhangszeres nélkül. Inspirációjuk Jimmy Giuffre klasszikus zenekara volt, amelyben Paul Bley és Steve Swallow is játszott, s hamarosan kialakult triójuk sajátos hangja, hangzása, hangereje, s tere, melynek meghatározói a szabad lüktetés, az egymásra építkező dallamvonalak, vagyis az, hogy zenei kifejezésmódjuk robbanékony dialektikus együtt-játékukból ered.

A zenekar alkotói koncepciója a hasonszőrű tapasztalat és a gyakorlat a szabadon rögtönzött zenében, melynek a tradíciója a 60-as évek derekáig nyúl vissza (AACM, Anthony Braxton, Evan Parker, Derek Bailey, Misha Mengelberg, Peter Brötzmann), de ugyanígy a huszadik század zeneszerzői hagyományaira is támaszkodik (Arnold Schoenberg, Anton Webern, John Cage, Morton Feldman, Ligeti György), akik valamennyien a zene építészeti struktúráira alapozták alkotói tevékenységüket.

A Free Fall mindig a saját szerzeményeit játssza, első albumuk 2002-ben jelent meg Furnace címmel, s hatalmas szakmai sikert aratott. A megjelenést követő hosszú turnézást követően Európa szerte és az Egyesült Államokban 2004-ben vonultak ismét stúdióba, hogy felvegyék második, Amsterdam Funk című lemezüket, amelyen már összetett szabad-improvizációs szárnyalások is jellemezték a triót. A harmadik lemezük The Point In A Line címmel 2006-ban jelent meg és főleg Észak-amerikai koncert-tapasztalataikat foglalta össze, s komponált és rögtönzött zenét  egyaránt felvonultatott.

Zenekari aktivitásuk 2008-ban teljesedett ki, amikor felléptek a Vancouver Jazz Festival-on, egy teljesen improvizatív koncertet adtak Németországban, valamint egy komoly turnét adtak Európa szerte, s még Moszkvába is eljutottak.

Felállás:
Håvard Wiik - zongora
Ingebrigt Håker Flaten - nagybőgő
Ken Vandermark – tenor- és basszusklarinét