Emma Ruth Rundle a kortárs gótikus folk dalszerző-előadók egyik legkülönlegesebbike; ahogy egy kritikusa fogalmazott, "egyfajta amalgánja Tori Amosnak, Chelsea Wolfe-nak és a korai PJ Harvey-nak". Már több mint tíz éve készíti szólóban és különböző zenekarok tagjaként  a jobbnál jobb, különféle stílusokba belekapó lemezeket. A karrierjét a The Nocturnes nevű bandában kezdő művész számára a fordulópontot az jelentette, mikor beszállt a poszt-rock egyik legnagyobbra tartott együttesébe, a Red Sparowesba. A már vele (is) készült harmadik album, a The Fear Is Excruciating, but Therein Lies The Answer egyöntetű siker lett - amit később saját bandájával, a Marriages-zel is megismételt. Aki látta őt bármelyik felállással, már tudja: különleges, reverbezett gitárjátéka és az azon keresztül bejárt érzelmi skála már önmagában is kiemelkedő.

A különböző zenekarok mellett hamar elindította szólókarrierjét is, de állítása szerint csak a tavaly megjelent második lemezével, a Marked For Death-tel ért be igazán mint énekes-dalszerző. Ezzel pedig nehéz lenne vitatkozni: a számok úgy építenek hidakat a shoegaze, a folk-gótikus Americana, a metál és a Marissa Nadler-féle túlvilági balladák között, ahogy azt kevesen tudják. Énekhangja, illetve ahogy azt használni tudja pedig túlzás nélkül az egyik legkiemelkedőbb a színtéren belül s kívül: hol törékeny és álomszerű, hol pedig a fiatal Polly Jeant idézően karcos és erőteljes, de mindig érzelmektől duzzadó. De hát mi mást várnánk egy olyan művésztől, aki turnézott már a Deafheavennel, az Earth-tel és a Melvins-frontember King Buzzoval is, miközben az olyan oldalak, mint a Pitchfork vagy a Ghost Cult Magazine olyanokhoz hasonlítják, mint Chelsea Wolfe vagy Sufjan Stevens?

Nem túlzás tehát azt állítani, hogy az egyik legtudatosabb és legsokoldalúbb amerikai független dalszerző-előadó lép fel tehát novemberben az A38-on, akit ráadásul kreativitása csúcsán láthat ismét a hazai közönség.

Lemezek
The Time Between Us EP, 2017
Marked For Death, 2016
Some Heavy Ocean, 2014
Electric Guitar: One, 2011