Az 1968-ban, New Orleansban alakult Bongzilla (…) - kezdhetnénk akár így is a szöveget, hiszen a kvartett zenéjét hallgatva aligha tűnne fel valakinek a kis hiba. Az 1995-ben alakult zenekar ugyanis bevallottan máig a Black Sabbath és a marihuána bűvöletében írja a mammutsonka-vastagságú riffekben tobzódó stoner himnuszait, melyekre érezhetően hatottak Matt Pike-ék súlyosan beborult tripjei és a Burning Witch-féle mocsári dagonyázások is. Számos kortársuktól eltérően viszont a Bongzilla több mint tisztelgés a nagy elődök előtt; a tagok pont annyira formálták a maguk képére a hatásokat, hogy az több legyen szimpla múltidézésnél vagy múló kábulaton.
Jó helyről meríteni természetesen bármelyik zenekar tud, Muleboy-ék viszont az arany középutat is megtalálták: direktebbek voltak a Sleepnél, befogadhatóbbak a Melvinsnél, gyorsabbak és punkosabbak az Earth-nél vagy a Sunn O)))-nál. Ráadásul az őket állandóan körbelengő füstfelhő mellett olyan riffeket eregettek, amelyek vaskosabbak voltak bármelyik általuk tekert jointnál. De hát mi mást várhatnánk egy olyan zenekartól, aminek tagjai megfordultak többek közt a Weedeaterben, a Sourveinben és a legendás Buzzov*enben is? Így túlzás nélkül kijelenthető, hogy mikor a 2009-es feloszlás után két éve újra összeálltak, az az extrém zenék egyik legjobban ünnepelt híre volt.

Ezek füstjében nem túlzás azt állítani, hogy május 15-e a hazai stoner-doom színtér örömünnepe lesz, főleg mert a wisconsini riffmesterek állításuk szerint már javában dolgoznak egy új lemezen – az elsőn a 2005-ös Amerijuanican óta. Amiből az A38-on elsőként kaphatunk majd egy szippantásnyit, garantálva, hogy sokáig emlegetjük majd ezt az estét.

A zenekar tagjai
Mike "Muleboy" Makela - gitár, ének
Jeff "Spanky" Schultz - gitár
Cooter "Black Bong" Brown - basszusgitáros
Mike "Magma" Henry - dob

Lemezek
Amerijuanican, 2005
Gateway, 2002
Apogee, 2000
Stash, 1999