<

>

A 2004 őszén alakult Napra addig ismeretlen – az elektronikus és a népi hangszerek kiegyensúlyozott használatával teremtett – nyelvhasználata igen hamar ismertté tette a zenekart. 2007 júniusában már Párizsban képviselhette hazánkat A Zene Ünnepén, és ugyanazon a nyáron a Sziget Fesztivál Világzenei Nagyszínpadára is meghívást kapott. A Világzenei Nagyszínpad művészeti vezetője, a zenekritikus Marton László Távolodó „etnorock zenei életünk legnagyobb ígéreteként” mutatta be az együttest, amely már anélkül is kult-státusszal rendelkezett, hogy lemezt jelentetett volna meg.

De szerencsére erre sem kellett sokat várni. A 2007 szeptemberében – a FolkEurópa Kiadó gondozásában – napvilágot látott Jaj, a világ! című album minden ígéretet beváltott. Valóban új minőség, valóban eredeti hangütés jellemezte, melyben mélyen és progresszívan fonódott össze a népzenei és rockos hagyomány. Amiként a Magyar Narancs írta: „az elsőtől az utolsó hangig jól kitalált és jól megvalósított számok sorakoznak a korongon, amikben nemhogy pontosan értik, de szinte ugyanazt a nyelvet beszélik a népi hangszerek, mint a zongora, a dob és a gitár. Férfiének, női ének, lendület, erő, svung és líra, együtt van itt minden.”

Egy szó, mint száz: egy példaértékű album született, mely abban a tekintetben is úttörő – a magyar világzenei életben –, hogy két angol producer-guru, Ben Mandelson és Rob Keyloch bábáskodott a világrajöttében. A klub- és fesztiválkoncertek után immár a lemezfronton is áttöréssel vétette észre magát a zenekar. A Jaj, a világ! 2008-ban elnyerte a legjobb hazai világzenei albumnak kijáró Fonogram-díjat, és a nemzetközi szaksajtóban is kedvező visszhangra talált: a rangos angol Songlines világzenei magazinban a – magyarországi nép- és világzenéket jól ismerő – főszerkesztő, Simon Broughton méltatta.

2009 áprilisára egy újabb mérföldes lépésre került sor a Napra pályáján. Gryllus Dániel – a Hangzó Helikon kiadványok szerkesztője – felkérésére Radnóti Miklós-versekhez írt zenét az addigra már „gitárprímásként” elhíresült Both Miklós. „A versei körül lengő atmoszféra – nyilatkozott a Magyar Narancsnak a Radnóti című albumról – olyan kapukat nyitott meg, amiket addig nem ismertem. Belengte a napjaimat, körbevett, mint valami mámorfelhő. Valahol mélyen bennem lehetett mindig ez a hangulat, de eddig a bizonyítási vágy, a virtuozitás, a technikai megoldások nagyon lekötöttek. Nekem nem volt gitártanárom, és nem nagyon tudtam megítélni, hogy mire vagyok képes, vagy hogy átjön-e az, aminek a kifejezésére törekszem. Technikai szinten csak most jutottam el oda, hogy ezt a hangulatot formába tudjam önteni.” – Ennek a hangulatnak a zenei gyökerei ugyanakkor már messzire távolodtak a Napra zenekart addig jellemző befolyásoktól és kifejezési formáktól, a hátterükben inkább Both Miklós komolyzenei élményei, Bartók, Gubaidulina, Schnittke, Bruckner vagy Mahler merültek fel.

„Radnóti költészete találkozott azzal az összetett, ezerféle hangon, széles skálán megszólaló öntörvényű, katartikus hatású zenei világgal, ami Both életművét eddig is jellemzte” – írta a Népszabadságban Sebők János – és ez „a szerzőt és zenekarát nemcsak a magyar zene élvonalába emelte, hanem olyan hungarikummá tette, amely a világ bármely táján öregbíthetné országunk, kultúránk hírnevét.”

Ez a valóban korszakos lemez újabb elismerést vont maga után: alig pár nappal a megjelenése után máris elnyerte a Budai-díjat, amire – az oktatásban rejlő lehetősége alapján – gimnáziumi tanárok tesznek javaslatot a Könyvfesztivál kínálata alapján.

A Radnóti-album után komoly kérdés volt, hogy milyen irányban lép tovább a zenekar. A 2010 áprilisában – ugyancsak a FolkEurópa kiadónál megjelenő – Holdvilágos című album erre a kérdésre a szintézis általi haladással felel. Mindazok a hívószavak – Bartók Béla és Jimi Hendrix örökségének egyesítésétől az erdélyi népzenén át a kortárs zenéig –, amelyek a Napra zenekarra korábban érvényesek voltak, ezúttal együtt szólítják meg a hallgatót, de mindehhez még számos meglepetés és fordulat járul. Ezen a lemezen szinte valamennyi darab a Napra szerzeménye, ám ezek olykor mégis a „vegytiszta” népzene hatását érik el. Azt a hatást, amelyben – mint egykor minden magára valamit is adó lagziban – szépen összeforr az emelkedett és a mély, a szórakoztató és a felkavaró, a lírai és a pörgős, a magyar, a roma vagy éppen a román gyökér.
Egyszóval, ebben a holdvilágos fényben együtt van minden, persze kimondottan naprásan. A kalotaszegi dallamokon alapuló Egy kis csárdás és Rég, az albumot nyitó Szerettelek sok ideig, vagy a Sas Ferenc hódítása és a Lassan húzzad bizonyára azok kedvence lesz, akik inkább az „ismerős” ízeket keresik, míg a Hang a hangból pszichedéliája inkább a radnótis Napra-élményeket csalja elő, de valamennyi szuverén módon, a legkevésbé sem az önismétlések módján. A törékenyen szárnyaló Ballada slágerré válhat bármely rádióban, a bónuszként szereplő Magyarnóta a „hegedűgitározás” minden csínját-bínját megmutató „vendéglátós muzsika” erényeivel tűnik ki, és akkor még nem beszéltünk a Tulipános „közel-keleti reggae”-jéről.
Nem könnyű ennyi hangról röviden beszélni…
Ezt a lemezt inkább hallgatni kell.
Úgy biztos arany.

A zenekar tagjai:
Both Miklós – gitár, ének
Krámli Kinga – ének
Bobár Zoltán – brácsa, harmonika
Hegedűs Máté – hegedű
Pfeiler Ferenc – dob
Winter Csaba – basszusgitár

<

>

A Fókatelep zenekar 2007-ben alakult. A Korai Öröm és colorStar zenészeiből álló zenekartörzs, és Oláh Annamária sokoldalú tehetségének a találkozása új minőséget hozott létre - rock alapokon nyugvó, sajátos stílusú világzenét, amelyben a magyar csujogatós találkozik a bolgár népdallal, a cigány tangó a sanzonnal, a latin ritmusok az afróval.

Első lemeze 2009 májusában jelent meg a NarRator Records kiadásában, melyről a média így írt: „A tiszta erejű rockzenébe ágyazott katartikus erejű népdalokkal teremtenek új világot”.
Az együttes a 2009-es német-dán-svéd turnéja után 2010 májusában ismét Németországban járt, ahol a Besh o droM-mal együtt szerepelt egy Magyarországot bemutató rendezvénysorozaton, majd azt követően meghívást kapott a nemzetközileg is elismert MEI (Meeting degli indipendenti) olasz showcase fesztiválra, ahol szakmai közönség előtt lépett fel.
2011-ben jelent meg a zenekar második nagylemeze Fokadelic címmel, amelyről Marton László Távolodó ezt írta:
„Egy olyan világ, amelybe könnyű belesimulni, friss és szórakoztató, ugyanakkor nem nélkülözi a felkavaró, drámai mozzanatokat sem - sőt éppen azoktól igazán figyelemre méltó… csúcspontjai (Kaske, Bosszúdal) olyan érzéki-érzelmi telítettséget mutatnak, amivel messzire lehet jutni”.

A lemezt külföldön is bemutatták egy újabb európai turné során, melynek keretében Luxemburg legkomolyabb koncert termében, a Neumünster Apátságban nyitották meg koncertjükkel a magyar programokat felvonultató kulturális sorozatot.
2012 egy klippel kezdődött, amelyben Annamari duót énekel a legjobb cigány férfi hangnak tartott Balogh Gusztávval. Az év folyamán a zenekar újra turnézott Németországban, fellépett a bécsi Balkan Fever fesztiválon és óriási sikert aratott a bolgár Beglika fesztivál headlinerjéként. A nyár folyamán egy újabb klipben a pszihedélikus oldalát mutatta.

Néhány média visszhang:

„A bemutatkozó anyaggal nagyon magasra tették maguknak ugyan a mércét, de a napokban megjelent új kiadvánnyal - nem titkoltan - ezt is szeretnék túlszárnyalni a muzsikusok”.

„A „felnőtté válás” elsősorban Oláh Annamari már-már érzékien érzelem-gazdag énekének köszönhető, amelynek következtében immár kirobbanthatatlan helyet kapott a lány a magyar világzene énekesnő-egyéniségek sorában.

„A szfinx méltósága és tekintélyt sugárzó titokzatossága árad zenéjükből. Százezer harcos fekete éjbe lőtt tüzes nyílvesszőjének oltalmazó ereje”.

„Annamari levegőbe rajzolt titokzatos pontozással kíséri táncát, amivel kollektív akupunktúrás pontjainkat éri el, megnyitva ezzel lelkünk legmélyebb rétegeit a zenének”.

„Ha az, amit az Eurovízió elődöntőiben hallottunk és láttunk a magyar könnyű, nehéz és pihesúlyú zene krémje volt, akkor mi a csuda a Fókatelep? A zenekar fokadelikus világzenéje mellett nem lehet egy hallgatással csak úgy elmenni”.
 

Felállás:
Biljarszki Emil - billentyűk, gitár
Csányi Viktor - dob
Jócsik János - perka
Oláh Annamari - ének
Somogyi Ferenc - basszusgitár
Szalay Péter - gitár

<

>

Suefo zenei mindenevő, kedvenc csemegéit a downtempo, a hip-hop, a jazz, a funk, a soul és a világzene területéről gyűjtögeti. A Vono Box és a Savages Y Suefo zenekarok tagja, a Goulasch Exotica turné DJ-je. 1997 óta aktív DJ, 2001 óta a Tilos Rádió munkatársa, a Mana Mana című műsor szerkesztője. Írásai a manamana.hu, est.hu és a TimeOut Budapest oldalai mellett, a 303 magyar lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben olvashatóak.

<

>

Az Ektar énekesnője, Tóth Evelin világéletében saját, önálló útját járta. A zenével-színházzal gyerekkora óta intenzíven foglalkozó énekesnő klasszikuszenei tanulmányait követően rendkíívül sokoldalú technikai képzésben vett részt: az indiai énektechnikákat éppúgy tanulmányozta, mint az afrikai vagy szefárd stílusokat, és így alakította ki sajátos, egyedi technikáját, amit leginkább a test egyfajta hangszerként való, szabad improvizatív használata jellemez. Alternatív és mozgásszínházi produkciókban is részt vett, és e sokféle forrás teszi számára lehetővé a legnagyobb zenei szabadságot.

Tradicionális szefárd, magyar, népzene, elektronikus kompozíciók, dzessz egyaránt megtalálható repertoárján. Sokoldalúságát jól jellemzi az elmúlt egy évben megjelent három lemeze: a Hamid Drake-kel készített Csókoljon meg... az Énekek éneke motívumait dolgozza fel, az Ölelésben című album Erikk McKenzie novég elektronikus zenésszel készült, míg az akusztikus Rubái trió lemeze Omár Khajjám verseit dolgozza fel.

E sokoldalú, izgalmas világ, Tóth Evelin páratlanul gazdag világa mutatkozik be az A38 Hajón.

Felállás:
Tóth Evelin - ének
Szalai Péter - cajon, tablák, ütőhangszerek
Kardos Dániel - gitár

<

>

Az örmény származású David Yengibarjan 1976-ban született Jerevánban, zenész családban nőtt fel, kilecévesen lett a Jereváni Zeneiskola növendéke, tízévesen kezdett el tangóharmonikázni. 1995-től Magyarországon folytatta zenei tanulmányait, ahol mára az egyik legkeresettebb fiatal jazz- és világzenei előadóvá és zeneszerzövé vált. Népzenei ihletésű egyedi zenei világának fő inspirációs forrása az örmény zenei hagyomány, az európai és amerikai jazz és improvizatív zene, az argentín tangó, valamint az azt megújító Astor Piazzolla zenéje. 

1999-ben alakította meg saját zenekarát a Trio Yengiabarjant, amelynek jelenleg állandó tagjai Egri János bőgős és Botos József gitáros.

„A mi zenénk tekervényes, hosszú, háborús, boldog-boldogtalan, tragikus utat járt be, holokauszttal, szenvedéssel, örömmel. A népzenében tökéletesen benne van egy nép sorsa. Nem akartam amerikai zenét játszani, de a saját népzenémet alkalmasnak tartomarra, hogy jazzre jellemző igényességgel közelítsek hozzá. Azt hiszem, általában minden igazi zenész a saját kultúráját igyekszik a legmagasabb színvonalon érvényesíteni – ami azért nem azt jelenti, hogy alkalomadtán nem játszhatunk egy-egy ismert amerikai jazz standerdet“ David Yengibarjan