Thylacine
Néha ki kell szakadnod a gyökereidből, hogy valóban összhangba kerülj azzal, akik vagy, és a körülötted lévő világgal.
Ezt a vezérelvet, amely eddig olyan jól szolgálta őt, Thylacine ismét követni választotta kreatív útján. A művész, akivel együtt utaztunk a Transzszibériai Vasúton, az Andok és a Feröer-szigetek útjain, és Törökországon keresztül, ahol bağlamán tanult játszani, ismét eltávolodott párizsi stúdiójának megszokott mintáitól, hogy megalkossa a Roads Vol. 3-at.
Ikonikus utazási módjához, egy lángoló 1972-es Airstream lakókocsi mobil stúdióvá alakításához híven, William Rezé, más néven Thylacine, minden idők legértékesebb erőforrását adta magának: az időt. Az időt, amely oly gyakran hiányzik, amikor a turnézás és a megszokott élet forgatagában ragadunk. Az időt, amely lehetővé teszi, hogy az utazás valódi élménnyé váljon, ahol az intuíció valami merészebbé, mélyebbé, eredetibbé fejlődhet.
Ez az album tükörként tárul elénk ehhez a lenyűgöző utazáshoz, egy igazi kreatív szédületként, amely a művészetének és annak a körülötte lévő világ változó egyensúlyához való viszonyának mély elmélkedéséből született.
Egy új zenei odüsszeia, amely tovább határozza meg Thylacine-t, mint a mai zenei világ mélyen egyedülálló művészét.