Már nem álmodom semmiről,
Csak vagyok, de nem létezem,
Még lélegzem, de nem hagyok nyomot.
A végtelen véget ér, az idő lassan eltelik, a létezés szégyenné változik és mind eltűnünk majd a semmibe. Az egykor varázslatos álmaink az utolsó szivárvánnyal halványulnak el, mert végleg felnőttünk, már nincs visszaút, módosításra nincs lehetőség.
Mielőtt mindez megtörténik, a Mayberian Sanskülotts még bemutatja legújabb nagylemezét az A38 hajó színpadán, megünnepelve az elmúlást, a mindenség emlékezetéből való végső kitörlődést, a szellemmé válás mulandó pillanatát olyan zenekarok társaságában, amikhez valamilyen módon biztosan közük van vagy volt, amikben játszanak vagy csak valami összeköti őket, mondjuk a mélyén megbúvó szeretet, amit Gergő vagy Árpi iránt éreznek, akik ott lesznek ezen az estén a Denevér és a Csaknekedkislány színeiben.
Velünk lesz még a Captain Average is, amiben Justin dobol, de sok más kedves barátunk és ismerősünk is tiszteletét teszi majd aznap a színpadon.
A Mayberian Sanskülotts a káposztásmegyeri panelek között visszhangzó nyarak magányát dalba foglaló akusztikus duóból nőtte ki magát a magyar underground könnyűzenei élet egyik meghatározó zenekarává. Az alapító tagok, Balogh Gallusz és Csordás Zita, 2010-ben, egy véletlennek köszönhették első koncertjüket és a nyolcvanas évek magyar undergroundját idéző dalaikat, amelyek a kamaszkor végének varázslatos szenvedéseit, a néha mindenkit behálózó szomorúságot és a lakótelepen lenyugvó nap fényét zárták kazettarecsegésbe, majd az évek során egyre bővülő tagsággal és zenei eszköztárral, a shoegaze és a dreampop felé kanyarodva építették tovább privát álomvilágukat. A mára hat tagot számláló zenekar lassan levetkőzte magáról a külvárosi spleen-t, és elmélyítette kapcsolatát a 2000-es évek előtti időket idéző szinti és dobhangzásokkal.
