A szenzációs Hidden Orchestra két dobossal, organikus hangmintákkal, Poppy Ackroyd zongora- és hegedűjátékával és a mély basszusvonalakkal filmszerű, érzelemdús, ütősökben gazdag hangzásvilágot épít fel minden egyes koncertjén.
Az estet felvezeti az Arms and Sleepers, a berlini székhelyű Mirza Ramic sodró szólóprojektje:
Az Edinburgh-ből származó Hidden Orchestra lényegében Joe Acheson szólóprojektje. A meglehetősen komoly klasszikus zenei háttérrel rendelkező frontember szinte mindent kipróbált: korán kezdett zenét szerezni, énekelt kórusban, játszott zenekarokban, tevékenykedett DJ-ként és producerként, improvizált különféle experimentális projektekben. Aztán gondolt egyet és megalapította a világ egyik első "képzelt nagyzenekarát".
A Hidden Orchestra ugyanis nem egy klasszikus értelemben vett banda. Bár a turnézó felállás évek óta ugyanazt a négy embert takarja, a lemezírás folyamata náluk teljesen másképp zajlik, mint az megszokott. Acheson elmondása szerint nincsenek például közös stúdiózások: minden zenész külön veszi fel a saját részét, majd a sávokat elküldi neki, ő pedig a stúdiójában összerakja belőlük a dalokat. Ezek alapján a végeredmény lehetne akár egy dadaista kollázs is, ezerfelé elindulva, de sehova sem érkezve - a valóság viszont pont ennek az ellenkezője: úgy bontja ki a legkülönbözőbb zenei hangulatokat, hogy a katarzis aligha maradhat el, induljon bár a belső mozi egy női hangbejátszással, jazzes dudorászással vagy zivatarral kezdődő égiháborúval.
