’’Szerettem a zizegő szalmavirágokat, a szomorú és szelíd lányokat, aranyzöld gyíkok lüktető hasát, gőz fátylát, felhők habtorlaszát.’’
Második lemezét mutatja be idén a Henri Gonzo és a Papírsárkányok, klasszicizáló indie rock formáció. A zenekar harmadik évében maga mögött tudhat már egy tizennégy számos nagylemezt, több saját rendezésű klipet, teltházat a MÜPA-ban, és számos nagykoncertet országszerte fesztiválokon, sötét klubokban, de barlangban és templomban is...
A Papírsárkányok második lemeze tovább mélyül a magyar nyelv szépségeiben, költészetből, képzőművészetből és utazásaiból merít inspirációt. Kalandozik a szoborparkokban, a folyó parton, a tengeren, a temetőben, az éjszakában, a múltban és jelenben. Törékeny de határozott, komoly és szórakozott, viszont mindig igényes és lelkiismeretes. Semmit sem bíz a véletlenre. Kristálytiszta logikával dolgoz ki minden - az avatatlan számára könnyen esetlegesnek tetsző - részletet. Próbára teszi a poszt modern ember füleit és figyelmét, kapcsolódási képességét, vagy talán éppen olyan élményt okoz amit ma már csak a régi jó antikváriumokban vélhetünk felfedezni.
A lemez dalai közt megjelenik Nemes-Nagy Ágnes, Juhász Gyula, Szabó Lőrinc de még a kubai Nicolas Guillen nyomán írt költemény is. Ezúttal hangszerelése olykor dinamikusabb, máskor még inkább klasszicizáló mint az első dalcsokor amelyről 2022-ben úgy írt a sajtó, hogy ’’Leginkább önmagára hasonlít...- We Love Budapest’’