Fink (Live Band, UK), Angela Autumn (US)

Koncertterem

A nagyszerű brit blues-folk dalszerző-előadó, a Ninja Tune egyik legnépszerűbb előadója visszatér, hogy meghitt, személyes dalaival ismét felébressze közönsége szívében a szunnyadó erőt, szenvedélyt, szeretetet.


The City Is Coming to Erase It All Fink kilencedik stúdióalbuma, amely a 2024-es Beauty In Your Wake után érkezik. A lemez a cornwalli Zennorban készült, szigorúan korszakhoz kötött megközelítéssel. A zenekar azt képzelte el, milyen albumot készíthetett volna Michael Chapman, egészen a gitárhúrokig bezárólag. A Grammy-díjas producer, Sam Okell segített irányítani a folyamatot: „Ha 1974-ben nem létezett, nem használhatjátok.”

Ez azonban nem nosztalgia, hanem „mostalgia”. „Valami újat akarok, de ugyanazzal az ethoszszal” – magyarázza az énekes Fin Greenall. Van egy párhuzam a valaha nyughatatlan 18 éves Fink-tagok és a mostani, őszbe forduló családapák között. A turnézás továbbra is kényszer és öröm egyszerre, még akkor is, ha már számtalanszor felléptek Európa minden nagyvárosában. „Az új dalok élőben való megszólaltatásának vágya annyira erős, hogy felülír minden kényelmet és apró luxust.”

A City ennek a felfedezésvágyának és az albumformátum iránti tiszteletnek a terméke – ahogyan az 1974-ben is volt. A lemez borítója tükrözi a belső világát: az első dal a köszöntés, az instrumentális záródarab pedig a lezárás. Ez egy történet. Egy lemez azoknak, akik – az alkotóihoz hasonlóan – kíváncsiak. Azoknak, akik a zene kedvéért szívesen vállalnak egy kis hideget, akik otthon ropogó tüzet gyújtanak, és addig ülnek ezekkel a dalokkal, amíg készen nem állnak arra, hogy a saját kék egüket keressék.


Angela Autumn egy country–folk előadó Pennsylvania Appalachia régiójából. Hangzását kisvárosi gyökereiből építve hamar Nashville-be vitte gyermekkori történeteit és mélyen eltemetett múltját. Több albumot adott ki, köztük a „Cowboy Jack Clementine” (2023) című lemezt, és számos médiavideót készített közösségi platformjaira, amelyek milliós nézettséget értek el. Hangzását és hagyományőrző stílusát egyre szélesebb körben ismerték el, így ragadt rá az „Appalachia rózsája” elnevezés.