Elkötelezett gospel-punk az Algiers zenéje. A legkomolyabb társadalmi témákat elsöprő lendületű, sodró, lüktető rave-punk himnuszokba és átszellemült blues-gospelekbe sűrítő zenekar visszatér a hajóra.
Atlanta nem csak a Coca-Colát adta a világnak, hanem a Cola által képviselt ideológia egyik leginkább elkötelezett kortárs kritikusát is: a kapitalizmuskritkát sűrű gospel-punk-popba oltó Algiers zenekart is. Az együttesnek már a neve is egyfajta kiáltvány: a franciák gyarmati kalandjának, az algériai háborúnak állít emléket.
Az Algierst már jó tíz éve alapították, de igazán aktív akkor lett, amiko a tagok, élükön a főideológus-zeneszerző-szövegíró Franklin James Fisherrel Londonba költöztek. A kvartett különleges produkciójára - amiben különös módon keveredett az Atari Teenage Riot anarchista elektropunkja, az Alabama Shakes átszellemült neo-soul-bluesa, a Klaxons new rave-e, meg még ki tudja, mi minden, amiről nem is gondolnánk, hogy keveredhet - hamar felfigyelt az egyik legmenőbb indie-kiadó, így az első lemez már a Matadornál jelent meg.
Nehéz 2015-ből izgalmasabb dolgot találni az Algiers lemezénél: a legkomolyabb társadalmi témákat elsöprő lendületű, sodró, lüktető rave-punk himnuszokba és átszellemült blues-gospelekbe sűrítő produkció egészen egyedülálló és előzmény nélküli a kortárs popban.
A komoly sikerre jellemző, hogy az Algiers idén már a Depeche Mode turné-előzenekara volt, és közben a dobok mögé beült a Bloc Party korábbi tagja, Matt Tong. Az együttes nem csak üzenetében erős és zenéjében különleges, a kritikusok euforikusan nyilatkoznak az élő produkcióról is.
A zenekar tagjai
Franklin James Fisher: ének, gitár
Lee Tesche: gitár
Ryan Mahan: basszusgitár, billentyűsök
Matt Tong: dob
Lemezek
Algiers, 2015
The Underside of Power, 2017
