Négy évvel ezelőtt, a Ya Nass című bemutatkozó nagylemez dalainak hallatán egyértelművé vált, hogy Yasmine megtalálta a saját hangját a Soap Kills után is. Alkotói kiteljesedésében Marc Collin, a Nouvelle Vague produceri jelenléte támogatta a Párizsba költözött énekesnőt, aki az elmúlt éveket világkörüli turnéval, valamint új dalainak megírásával töltötte. Azzal, hogy Yasmine újradefiniálhatta magát, a 2009-es Y.A.S. projektnek is oroszlánrésze volt: az elektronikuszenei duóban az énekesnő visszatérhetett a gyökereihez, és az új impulzusok – mint a CocoRosie-val való együttműködés, vagy a Madonnának is zenét szerző Taxi Girl-tag, Mirwais alkotói segítségnyújtása – tovább bátorították arra, hogy a folklór tisztaságát saját nyelvén szólaltathassa meg. Ez az intim, katartikus hangzásvilág a formanyelv szabadságában is kiteljesedik: Yasmine előszeretettel játszik arab dialektusokkal a dalszövegeiben, így sem műfaji, sem kifejezésbeli határok nem korlátolják az alkotásban.

Nem is véletlen, hogy az Al Jamílat dalaira négy évet kellett várni: a folyamatos világkörüli turnék, az állandó sajtó- és médiafigyelem, valamint az Only Lovers Left Alive-cameo után az énekesnőnek el kellett vonulnia a rá irányuló rivaldafény elől, hogy saját dalaival foglalkozhasson. Persze az alkotói folyamatban most sem maradt egyedül: a márciusban megjelenő albumon producerként jelen volt Luke Smith (Foals, Depeche Mode, Lily Allen), Leo Abrahams (Brian Eno, Carl Barät), vendégként pedig felbukkan az egyes dalokban Shahzad Ismaily (Lou Reed, John Zorn, Marc Ribot) és Steve Shelley is a Sonic Youth-ból. A változatos paletta egy sokszínű lemezt takar, amiben Yasmine Hamdan alkotói kreativitása is új szintre emeli a műfaji-hangulati játékokat, erről pedig április 15-én a hazai közönség is megbizonyosodhat majd.