Kétség sem férhet hozzá, hogy Matthew Shipp a kortárs dzsessz legnagyobb zongoristái közé tartozik. A New York-i avantgarde fáradhatatlan és hihetetlenül termékeny alakja az egyik leginkább sokoldalú, számtalan stílust és műfajt ötvöző, nyughatatlan művész.

Az 1960-ban született Shippre a legnagyobb befolyást az ötvenes évek bopja gyakorolta, de - noha nem áll tőle távol a free sem - sosem arról volt híres, hogy purista lenne: már tinédzserkorában rockzenekarokban nyűtte a Fendert, és amikor 1984-ben megérkezett New York-ba, kinyílt előtte a világ. A nyolcvanas évek második felében figyelt fel rá a közönség, amikor a New York-i free szcéna "királya", David S. Ware hiperintenzív és letaglózóan energikus kvartettjének zongoristája volt.

Shipp azonban mindig a „klasszikusabb”, kevésbé energikus, ám a zenészek intellektuális együttműködésére nagyobb hangsúlyt helyező, a műfaji határokon átvezető utakat kereste. Igen hamar, 1989 tájékán hozta létre saját (később időnként kvartetté bővülő) trióját, a Ware zenekarában megismert William Parkerrel, és különböző formációival, illetve együttműködésekben valósággal ontani kezdte a lemezeket. Klasszicizáló nu bop-tól elektronikus kísérletekig, laptopkísérettől vonós- és fúvóskarig, avantgarde hiphoptól szvingig ezernyi stílusban kipróbálta magát, miközben jellegzetes, dúsan szerkesztett, tömött akkordokból álló, szélsőséges hangulati és ritmikai váltásokkal operáló játéka mindvégig egyedi és jellegzetes maradt. A keleti-parti avantgárd meghatározó bőgősével, Michael Bisióval és a Ware-zenekarban megismert dobos-ütőhangszeressel, Whit Dickeyvel közös triója a „hagyományosabb”, akusztikus megszólalással kísérletezik. Az évtizedes együttműködés számos lemezt és koncertet eredményezett. A trió ezúttal legfrissebb, 2012-ben megjelent Elastic Aspects című lemezét mutatja be az A38 Hajón.

A trió tagjai
Matthew Shipp: zongora
Michael Bisio: nagybőgő
Whit Dickey: dob