A Finnegan's Wake története körülbelül 5 évvel ezelőtt kezdődött, amikor is a Nagy József (Big Joe) jópár év folk tapasztalattal a háta mögött megismerkedett Csemiczky Péterrel, aki akkoriban a basszushúrok bűvölője volt. Joe ekkor vette rá, hogy próbálkozzon a mandolinozással is, amit nem kellett kétszer mondani a Flogging Molly-n és Dropkick Murphys-en nevelekedett Petinek. Ekkor már pörögtek a hirdetések a neten énekes és vonós témakörben.

Először Írisz énekesként, majd barátnője Cynthia (hegedű) csatlakozott az ekkor már ÍRA's band-nek nevezett csapathoz, hogy neki álljanak a repertoár összerakásának. Később Luca hegedűn, majd brácsán is beszállt és a zenekar letolta első koncertjét, a később törzshelyévé vált Patent Presszóban. Az ekkor még egyes számokat basszuson játszó Peti teljesen áttért a mandóra és csatlakozott a bandához Gábor bodhranon és Marci akusztikus bészen.

A tagcserélődés elég intenzív volt az ekkor még körülbelül 3-4 havonta játszó zenekarnál. Marci belépése előtt már Cynthia sem volt a zenekarban, helyette később Alma szinesítette a vonós szekciót. Ekkortájt játszott a zenekar a Múzeumok éjszakáján, a Múzeumok Majálisán és természesen a jól bevállt Patentben. A vonós lányok iskolai tanulmányaik miatt külföldre távoztak és Gábor is inkább a balkáni zenék felé orientálódott. Itt jött képbe a már korábban a zenekar felé kacsingató Gyurka, aki a konzis precizitás után igazi ír ízt vitt a zenekar hangzásába.

Rengeteg közös zenélés, kocsmázás és számos koncert után a zenekar egy része el szeretett volna távolodni a balladás, tradicionális vonaltól a bulisabb kocsmazenék felé. Sajnos ez ezzel a felállással nem működött és 2010. júlisában Joe (alapító, énekes-gitáros) egy hosszú beszélgetés után kiszállt a zenekarból. Tekintve, hogy 1,5 hét volt hátra a videón is megörökített és Youtube-on is közszemlére tett balatonszemesi motorostalálkozós koncertig, kellett egy beugró akuszikusgitár fronton, akit a mandolinosuk Peti öccsének személyében találták meg. A repertoár itt még ugyanaz volt. Egy hét alatt 6 próba megtette a hatását, Jankó tökéletesre abszolválta a bulit, ahol korábbi brácsásuk is vendég szerepelt, nagy örömükre!

A csapat gőzerővel dolgozott az általuk megálmodott repertoár kialakításán és ekkor jött az ötlet, hogy találjanak egy új törzshelyet, ami alkalmasabb ilyen koncertekre és az ekkor már sajnos nem a régi fényébe tündöklő kedvenc helyük, a Patent leváltására. Ez azonban sokáig váratott magára. Közben megfordultak Abaligeten a Nemzetközi Aksztikus- és Bluegrass fesztiválon, a Bem Moziban, ismételten Balatonszemesen és néhány kocsmában. 2011 őszén Peti nagy bejelentést tett, munkalehetőség okán külföldre távozik, de ajánlott maga helyett másik mandóst, Danit, aki azóta is pengeti a nyolchúrost a zenekarban. Más hírrel is szolgált: a Janis Pubbosok rábólintottak egy próba koncertre, hogy aztán később havi rendszerességgel helyt adjanak (és azóta is), hónap végi szokásos Finnegan's Wake buliknak.

A zenekar molinót és zenekari polót csináltatott, összeismerkedett egy lelkes ír sztepp tánc csapattal és egyre több ember kezdett járni a bulijaikra. Játszottak a Firkin előtt a Silenus Pubban, jelentkeztek tehetségkutatóra, ahol később 2. helyezést értek el. A 2012-es Szent Patrik Napi felvonuláson ismerkedtek meg a Hümild zenekarral és rajtuk keresztül Balázzsal, hogy aztán megtalálják azt a bodhran-ost, aki igazán passzol a bandához.

A zenekart az ír zene szeretete és az általa közvetített energiák hozták össze. Sokan kérdezik miért nem magyar népzenét játszanak, a válasz egyszerű: büszk a hagyományokra, a múltra és arra hogy magyarok, de egyrészt a mulatós zenék kitörölhetetlennek tűnő bélyeget nyomtak erre a fajta zenére, másrészt nehéz keserűség, múltba révedés nélkül ezt a zenét játszani, hallgatni. Pont a szomorkodás miatt döntött úgy a csapat, hogy vidámabb zenét játszik, mert szeretnének a koncertjükön bulizni egy jót és velük együtt a közönség is!