Anna Calvi

Valahol a sötétebb western filmek baljós levegője és a David Lynch-től megszokott, szürreális világok között helyezkednek el Anna Calvi dalai, amelyek a hatvanas évek pszichedéliájából, a hangszerek egymásra boruló kakofóniájából, a szürkület-közeli bizonytalanságot hangsúlyozó kórusokból és az opera-libikókán hajlítgató énekmodorból is sokat magukba építenek. A Telecaster-gitárt előnyben részesítő dalszerző-énekesnő első zenéjében a pszichedélia, a rock és a pop együttesen kivételes és karakteres elegyet ad. A brit énekesnő, dalszerző és gitáros olyan ismert előadókkal és zenekarokkal turnézott együtt, mint az Arctic Monkeys, az Interpol vagy Nick Cave, és olyan legendás zenészek támogatják, mint Brian Eno, PJ Harvey vagy állandó szövetségese, Rob Ellis. Saját néven megjelent bemutatkozó albumát 2011-ben Mercury-díjra jelölték, 2012-ben pedig Jessie J-jel, Ed Sheerannel, Emeli Sandéval és a Vaccinesszel versenyzett a legjobb feltörekvő zenésznek, zenekarnak járó BRIT zenei díjért. Hangja és karaktere leginkább Patti Smith-hez, PJ Harveyhoz és Siouxsie-hoz áll közel. Calvit Bill Ryder-Jones fedezte fel, aki meggyőzte a Domino Records fejeseit, hogy igazolják le kiadójukhoz a páratlan tehetségű fiatal énekesnőt, akinek egyedülálló előadóművészi képességei Brian Eno figyelmét sem kerülték el.