Közelebbi lesz maga az ég is!

A Vágtázó Csodaszarvas december 23-ai koncertje kapcsán készítettünk nagyinterjút Grandpierre Attilával az életünket alapvetően meghatározó dolgokról, zenéről, sejttanról, Amerikáról, Hoppál Mihály sámánkutatóról és természetesen a közelgő estről.

A38: Ködös, sötét, hideg napokat élünk decemberben, amikor a nappalok egyre rövidebbek, az éjszakák pedig egyre hosszabbak. Mit tesz a mai sámán azért, hogy a fény legyőzhesse a sötétséget?

Grandpierre Attila: Ha sámán alatt gyógyító embert értünk, aki a közösség gyógyulása érdekében cselekszik, akkor nagyon is itt az idő: mindenki a fedélzetre! Nem néhány embertől kell várni a sötétség legyőzését! Nincs gyógyulás, ha a beteg nem akarja! Ha beteg a mai világ, minden embernek tennie kell a gyógyulásért, a teljesebb, emberibb, különb életért! Kapukat nyitni egy szélesebb, világosabb, világító erővel telített világba, ez mindannyiunk legbensőbb vágya, és mindannyiunk legfontosabb közös feladata! Életünk több színterén is változtathatunk a világ menetén! A modern ember elidegenedett saját, gyönyörű belső mikrokozmoszától, saját szervezetétől, szervezete bennlakóitól, sejtjei világától! Nincs annál csodálatosabb, mint az, hogy igazi természeti lények vagyunk, maga a Világegyetem alkotott bennünket legcsodásabb teremtő erőivel, és így égig érő erők tartják ezer fonálon életünket ég és föld között! A modern ember mégis elidegenedett saját, égtől kapott sejtjeitől, pedig ezek a parányi csodalények a végsőkig elkötelezett közösségi lények, a végsőkig elkötelezett lények mellettünk, mert mi valójában sejtközösséget alkotunk, sejtjeink közössége vagyunk! Mi vagyunk a sejtjeink galaxisai, vagy ha úgy tetszik Istenei, olyan istenek, amelyeket a tökéletesség szélső határát súroló, odaadó, áldozatkész és lángoló képzelőerejű sejtek találtak fel, valósítottak meg! Sejtvárosok vagyunk! És belső világunkban épül az emberiség igazi jövője, a sejtszinten tevékeny kozmikus értelem itt találja fel és viszi tovább a világfejlődés menetét. Jó, ha látjuk, hogy ezek a csupa szív, érző lények, csodákra éhes élőlények, parányi sejtjeink példát mutatnak nekünk! Példát mutatnak közösségi összefogásból, természetes közösségek építéséből éppúgy, mint ahogy utat mutatnak az emberiség továbbfejlődésére, a jövő együttműködésre alapuló nemzeteire és az emberiség önrendelkezésének visszaszerzésére. Létfontosságú, hogy keressük az érzéseinkkel a kapcsolatot sejtjeink világával, hogy megtaláljuk a kapcsolatot a sejtjeinkben munkálkodó kozmikus életerővel, hogy átérezzük üzenetüket, amit folyamatosan küldenek hozzánk. Sejtjeink színtere mellett létfontosságú az is, hogy saját egyéni-közösségi életfeladatunkat felismerjük és megvalósítsuk. Ahogy az is létfontosságú, hogy az élővilág tagjaként szolgáljuk minden élőlény közösségét, hiszen mindannyian ugyanannak a feladatnak a megoldásán dolgozunk. Minden élőlény közös feladata ugyanis az: hogyan lehet a legboldogabb, a legmaradandóbb életet élni? Létfontosságú, hogy felismerjük, a mai fogyasztói világ beállítottságain túl kezdődik az igazi világ, a széles Világegyetem, amelyben kozmikus távlatokban bontakozhat ki a közösségi alkotóerő. Életünk kiteljesedéséhez össze kell kapcsolni életünket, földi cselekedeteinket a nagy Egésszel, a Természet kozmikus erőivel.

A38: Honlapodról idézem egyik mondatodat: "Arra születtünk, hogy személyesen váltsuk valóra a természet élnivágyását." Gyönyörű, találó, lényegbevágó mondat. Azonban mennyire képes a ma embere a nagy káosz közepette megtalálni általad megfogalmazott útját?

Grandpierre Attila: Nincs az a földi hatalom, amely képes lenne bennünket arra kényszeríteni, hogy másképp érezzünk, mint ahogy legjobb énünk sugallja! Ha leküzdjük az önelhagyást, ha mély, emberi figyelemmel ajándékozzuk meg a bennünk élni akaró kozmikus életerőt, megtaláljuk a helyünket az életben! Merni kell igazán élni, teljes jogú életharcosként, szívvel-lélekkel, megalkuvás nélkül! Ha az önelhagyást legyőzzük, kinyílik a világ, ezer színben ragyog fel az átélhető érzések, gondolatok szédületes, kozmikus világa. Ahhoz, hogy a félelmetesen kusza mai káoszból megtaláljuk a kiutat, meg kell tisztítanunk magunkat a kívülről ránk erőltetett érzésektől, gondolatoktól, beidegzettségektől, és vissza kell találjunk a belülről fakadó, természetes, velünk született és velünk születő érzésekhez, gondolatokhoz. Nem könnyű feladat megküzdeni a külsődleges hatásokkal, például a manipulációt szolgáló, kereskedelmi, azaz üzleti célú zenék mindenfelől ránk áramló hatásrendszerével. Milliók kapcsolják be saját kezükkel a televíziót, a kereskedelmi rádiókat naponta, életvitelszerűen, és órákon át ezekből árad szervezetükbe az üzleti céllal gyártott mesterséges, de nyilván az üzletembereknek hasznos mű-érzések áradata! Kisgyermekkorban még jórészt védtelenek vagyunk a ránk irányuló, lealacsonyító hatásrendszerrel szemben, és ennek egy része beépül szervezetünkbe. De ha megbecsüljük belső érzéseink forrását, ha ízlésünket tudatosan is fejlesztjük, ha figyelmünket a belső világ igazi eseményei iránt folyamatosan fejlesztjük, eljuthatunk odáig, hogy érezzük a különbséget a mesterséges és a természetes érzések között. A természetes érzések a természeti törvényekből fakadnak, örök törvényekből, amelyek a Mindenség lelki-szellemi megnyílására, kibontakozására irányulnak. Olyan álmokról, ábrándokról van szó, amelyek során a képzelet természetesen virágzik, amelyben az érzésből születik a kép, a gondolat, az érzés kigyújtja életerőnk erejével a sorsunkat felemelő távlatokat. Olyan gondolatokról, felismerésekről, amelyeket ha rendszeresen leírunk, utólag áttekinthetővé válik szellemi fejlődésünk nyomvonala, felismerhetjük a sorsunkban rejlő természetes irányt, akaratot. Ehhez nem árt, ha lefekvés előtt, felébredés után, amikor átadjuk magunkat, elménket a Természetnek, vagy éppen köztes állapotban vagyunk, álom és ébrenlét határán, földi létünk és természet adta sorsunk mezsgyéjén, figyelmünkkel belső, természetes sejtéseink, érzéseink felé fordulunk, és próbáljuk megragadni a fonalat, a sorsunkat hajtó természeti erő sugallatait. Az elmúlt években felfedeztem, hogy az Etka-jóga csodálatos módszer a megfiatalodáshoz, az életerő megsokszorozásához, a jókedv, az önálló életjavítás kialakításához. Az Etka-jógások közössége egy ritka jó baráti társaság, akik az élet fejlesztésére szövetkeztek. És mivel az élet a Világegyetem legcsodálatosabb oldala, alapja és lényege, és mivel nincs szebb a világon, mint az életet segíteni, szebbé, jobbá, különbbé tenni, ezért az Etka-jóga az egyik legnagyszerűbb módszer, amit ajánlani tudok a hosszú és csodálatos élet eléréséhez. A másik a Buteyko-tanfolyam, amely a lélegzés fejlesztése révén teszi lehetővé a civlizációs ártalmak, testi-lelki betegségek gyors és eredményes leküzdését, életminőségünk gyors és hatékony virágzását.  


A38: Nem csak sámánként, vagyis művészként, hanem tudósként is ugyanolyan aktív vagy. Nemrégen hosszabb ideig Amerikában tartózkodtál egyetemi tanárként. Milyen benyomásokkal tértél haza?

Grandpierre Attila: Meglepődtem attól, hogy a Chapman Egyetemen, és egész Amerikában, legalábbis bizonyos vonatkozásokban nagy érdeklődéssel fogadják a merész, újszerű, és persze megalapozott gondolatokat. És akkor még enyhén fogalmaztam. Megbecsülik, nagy tisztelettel övezik a tudást, keresik és várják az újszerű, izgalmas meglátásokat, és ennek egész hagyományrendszere fejlődött ki. A kultúra magas fokú megbecsülése, ami Indiában meglepően erős, Amerikában is jelen van. A tudományos életben a középút mellett az előrejutás ígéretét hordozó felfedezéseket kimondott figyelemmel fogadják.  Sok jelentős kutatóval tudtam eszmét cserélni. Olyan volt ez a fél év, mint egy szellemi utazás, hiszen minden nap egyre mélyebbre jutottam a munkában, szinte csak ezzel foglalkoztam.  Sokat tanultam. Nem volt könnyű, de rendkívüli tanulságokkal ajándékozott meg. Az élet titkával foglalkoztam, a biológia és a kvantumfizika kapcsolatával, és ennek révén felfedeztem, hogy a biológia legalapvetőbb fogalma a biológiai önállóság, hogy minden élőlény, a legelemibb sejtig önálló. Kidolgoztam egy általános módszert, amivel le lehet írni a biológiai folyamatok kvantumfizikai oldalát.

A38: December 23-án a Vágtázó Csodaszarvas koncertje előtt Hoppál Mihály sámánokról szóló előadása lesz hallható és a róluk készült fotóinak a kiállítása látható a Hajó kiállítóterében. Ki számodra Hoppál Mihály, mit kell róla tudnunk, s hogyan kötődik a ti műsorotokhoz?

Grandpierre Attila: Hoppál Mihály a sámánizmus világszerte legkiemelkedőbb kutatója, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének igazgatója, a sámánkutatók nemzetközi szervezetének alapítója és sokszorosan újraválasztott elnöke, az Európai Folklór Intézet igazgatója, a tudományok doktora. Több évtizedes barátság fűz össze bennünket. Már a nyolcvanas évek elején megismerkedtünk, és 1985-ben egy emlékezetes koncertet adtunk a Hoppál Mihály vezette „Sámán-utak” tanfolyamon. Kiálltunk a színpadra, és 40 percen át rögtönöztünk, de úgy, ahogy kell, teljes beleéléssel tárultak fel az utak egy szélesebb, ősi világba előttünk. Egyszer Németországban stoppoltunk, lerobbant a zenekar busza, és oda kellett érnünk a koncertre. Egy autós felvett bennünket, és amikor kiderült, hogy zenekar vagyunk, betette a kazettát a lejátszóba. Pár percen belül leállt az első parkolóban, és az egészet végighallgatta, azzal, hogy ilyen rendkívüli zenét még életében nem hallott. Ezt a koncert-felvételt Mihály is nagyra értékelte, akárcsak Michael Harner, az Institute for Shamanic Studies vezetője, aki kiadta, kazettán sokszorosítva az intézet tagsága számára, mint hiteles sámánzenét. Azóta is tartjuk a kapcsolatot, és most jött el az idő, hogy egy olyan estet hozzunk össze, amire már régóta vágytam. Mindig szerettem volna egy igazi, tartalmas élményekben gazdag estet, ami különleges szellemi élményt jelent az előadások, a világ sokrétűségének felvillantása, más világok bemutatása által, de nemcsak a szellemnek, hanem a léleknek is, a zene, a tánc varázslata, elemi ereje révén, és amelyben az est eseményei egymást erősítve egyetlen szélesebb összefüggést alkotva maradandó élménnyé állnak össze.

A38: Koncertetek címe Sámánutazás és Csillaglovaglás. Megmagyaráznád közelebbről az est címét?

Grandpierre Attila: A Csillaglovaglás egy rendkívüli „dal”, nem véletlenül a lemez címadója. Amikor egy próbán erre az útra rátaláltunk, minden szokásos kép a zenélésről fényévekre került tőlünk, egy ősi, számunkra új világban találtuk magunkat, amelyben egyre erősebben ráz bennünket egy őserő, fel-feltör, megrendít, röpít, egyre fokozódik, és amelyben benne van egy törvény, ami élni akar. Ahogy sokan írták már az új lemezzel kapcsolatban, ennek az útnak a felfedezése azt jelenti, hogy lényegesen megújult a zenekar, az ős-VHK által érzékelt őserő-forrásból egy új, eddig nem ismert erőköteg tört ki, talán csak az ősi sámánisztikus zenéhez hasonlíthatóan. A Csillaglovaglás cím csak utal arra a lélekutazásra, amit a próbákon, koncerteken átéltünk, és amikről egymásnak beszámoltunk. Ez a szám tulajdonképpen egy eljárás, egyfajta beavatás, és a számunkra egy olyan út, amelyen még tovább röpülünk, egy olyan módszer, amely még szélesebb – és mélyebb – világra nyit kapukat. Ez a frissesség és megújulás, az őserő, az ősi sámánutazásokhoz hasonló élményvilág az, ami összeköti a „Sámánutazás” előadást a „Csillaglovaglás” lemezt bemutató koncerttel.

A38: Nem tudom megállni, hogy ne kérdezzem meg: mi a véleményed az ilyen-olyan, pénzügyi, erkölcsi és egyéb világválságról, amelybe kerültünk, s van-e belőle kiút szerinted?

Grandpierre Attila: Ha van széles e világban más bolygón az emberihez hasonló élet, akkor szerintem mindezeken a bolygókon ugyanilyen típusú folyamatoknak kellett lezajlaniuk, mint nálunk. Törvényszerű ugyanis, hogy minden emberi civilizációban először a legegyszerűbb tudomány fejlődjön ki, vagyis a fizika. A fizika kifejlődése időszakában törvényszerű, hogy eluralkodjon az egyoldalúan anyagi szemlélet, vagyis háttérbe kerüljön az erkölcs, és ezzel válságba kerüljön az emberiség. A válságból a kiutat számomra az események logikája mutatja. Törvényszerű ugyanis, hogy a fizika kifejlődése után a következő tudomány fejlődjön ki, és ez nem más, mint a biológia, vagyis az élet tudománya. Az élet tudományának kifejlődésekor, éppúgy, mint négyszáz éve a fizika kifejlődésekor, az új tudomány alapeszméje kerül a középpontba, vagyis ez esetben az élet. Az élet központba kerülése kiegyensúlyozza az anyagi szemléletet, az élet lesz a legmagasabb érték, és vele az erkölcs, a lélek, az érzésvilág, az élet, az ember méltósága, megbecsülése. A 21. század sokak szerint a biológia évszázada. 2009-ben ennek jegyében szerveztem Budapesten nemzetközi tudományos konferenciát világhírű tudósok részvételével, többek között Paul Davies és Steven Wolfram is előadást tartott. A kiút tehát az élet tudományának megalapozása, az élet értékének felfedezése, az élet teljesebb vállalása, az élet, az ember, az erkölcs központi jelentőségének elismerése. A biológia megalapozása szükségessé teszi az iskolarendszer, a nemzeti és világszervezetek szemléletváltását, intézményrendszerének életbaráttá alakítását.

A38: Mivel készültök, mire készüljünk a 23-ai koncerteteket illetően?

Granpierre Attila: Lesznek meglepetések nemcsak zenei rögtönzéseinkben, hanem a zenei hatásokban, a látványban is. Ünnepi, két órás koncertet adunk, benne egy csodaszép karácsonyi dallal. Jó lenne, ha lelki mozgósítással készülne mindenki erre az ünnepi eseményre. Egy kitűnő és a maga nemében egyedi alkalomról van szó, arról, hogy az ünnep eredeti eszméjét teljesebb fényében állítsuk vissza. Az ősi ünnepek ugyanis nem a külsődleges jegyekben merültek ki, mint sok modern „ünnep”. Az ősi közösségi ünnepek az élet tartóoszlopai voltak, messze világító alkalmak, amelyek az élet célját és értelmét közös tudati erőfeszítéssel, közösségi élménnyel világították meg. Amikor egyénként próbáljuk elménk teljes erejét mozgósítani, akkor is csodálatos eredményeket érhetünk el. De amikor egy ünnepet tartunk, az már egy igazi szer-tartás, amelynek a lényege a közös tudati erőtér. A külön-külön kibontakozó egyéni erőfeszítések ilyenkor összeadódnak, egymásra is serkentő hatást gyakorolnak, és ennek nyomán még jobban felelevenednek, új távlatokat nyitnak meg közösségi kibontakozásunk felé, a Mindenség, az emberiség jövője felé. Az igazi, felemelő közösségi ünnepben a lélek-erőterek nemcsak összeadódnak, hanem össze is szorzódnak, meghatványozódó lélek-távcsővé fejlődhetnek, életre szóló élményeket élhetünk át. Gondoljuk meg, hogy mielőtt ide a Földre születtünk, a lelkünk talán ezer évek óta várta az alkalmat, hogy nagyszerű érzéseket éljünk át, azt a világot, ami ha nem lenne, ki kellene találni, hogy megsejtsük a jövő körvonalait és kibontakoztassuk azt a jövőt, amit a zene, az átélés közelebb hoz, elérhetőbbé tesz minden ember számára! Annak idején a nyolcvanas években ezért tiltották be a koncertünket akkor is, ha csak három (!) fő előtt játszottunk volna – mert az egyszer megtörtént élmény bekerül az emberiség, a Mindenség közös érzésvilágába, és attól kezdve mindannyiunk számára könnyebben elérhető, közelebbi lesz maga az ég is. Erre készülünk, ez lenne a legnagyszerűbb kifutása ennek a valóban ünnepi estnek: a közösségi ünnepek erőforrásainak megnyitása elménk és közös jövőnk számára!