Filmekkel, szavakkal a környezetünkért

Öko-filmklub indult a Hajón, ahol izgalmas filmek láthatók, kitűnő előadások hallhatók, s mindenki felteheti kérdéseit az életünket meghatározó környezetvédelmi témákban vezető szakértőknek. Az A38 kiállítóterében folyó sorozat ingyenesen látogatható, vezetőjével, Gajárszki Áronnal beszélgettünk.

A38: Hogyan adódott az Öko-filmklub ötlete?

Gajárszki Áron: Az a tapasztalatom, hogy az embereket a legegyszerűbben a vizuális kultúrán keresztül lehet megfogni. Moziba mindenki jár, a kőműves segédmunkástól kezdve a hatdiplomás munkanélküliig, s a fájlcserélő oldalakkal csak tovább nőtt a "filmfogyasztók" köre. Sokaknak ez az egyetlen rendszeres kulturális kikapcsolódás. Filmes kultúrában élünk, a férfiak filmes idézeteket sorolnak, s ha valaki esetleg nem tudja kicsoda Csányi Sándor, akkor vagy idézni tud a hetedik pecsétből, vagy háromszor látta az Avatárt... Kivételek nincsenek, legfeljebb Másképp vagyunk film-őrültek...

A mérleg másik serpenyőjében az volt, hogyha valamit szimplán politikai rendezvényként hirdetünk meg, akkor oda 100 plakátonként egy unatkozó néni jön el és esetleg a halálosan megfenyegetett szomszéd, vagy unokaöcs. Lehetetlen úgy átadni az LMP filozófiai hátterét, hogy kopogtatásokkor, meg kitelepülésekkor mondjuk el. A nem létező független média inkább kekeckedik velünk, mint segítene átadni a többség számára érthetetlen elképzeléseinket egy felelős, fenntartható és igazságos társadalomról. Beszélgetni kell. Nem keveset, hanem sokat és jól. Vitázni, megvilágítani és érvelni. Kulturáltan. Úgy ahogy eddig csak egy szűk rétegnek sikerült. Valahogy így találkozott a két elképzelés a fejemben.

Egy ingyenes és állandó klub már közösségi eseménnyé emeli az amúgy rendszerint 1-2 fős mozizásokat és olyan kérdéseket is felvet, ami magunktól biztosan nem jutott volna eszünkbe. Ráadásul rengeteg jó film van, amiket pár évnyi tündöklés után a közönség elfelejt, s csak a következő rész, vagy egy kritikus visszanyúlásai és utalásai miatt kotorják elő a háttértár vagy a téka elfeledett zugaiból. Szóval az asztal terítve, nekünk csak csemegéznünk kell az ökopolitikai mondanivalóval rendelkező darabok közül.

A38: Ki válogatja a filmeket, milyen elvek alapján, s miként adódnak a meghívott előadók, akikkel a vetítéseket párosítjátok?

Gajárszki Áron: Közösen választjuk ki ezeket minden vetítési idény (eddig félévek) elején. Fokozatosan alakult ki a jelenlegi koncepció, illetve még mindig alakul. Bárki, aki tud, vagy szeret egy jó filmet, tehet javaslatot és előfordul, hogy már ekkor megvan a meghívott vendég személye is. (Így volt ez a most következő filmklub-szeánsz esetében is). Ha erre nincs javaslat, akkor többnyire a témáért felelős országgyűlési képviselőnket hívjuk el, hogy egy kicsit közelebb hozzuk a politikát az egyszerű emberekhez.

A38: Az utóbbi években a környezetvédelmi témák megvitatása egyre több helyet kap a médiában, de vajon ezeknek a jellege, minősége, karaktere kielégítő-e szerinted?

Gajárszki Áron: A kérdés jogos, mert zömmel nem az. A népszérűsödő környezetvédő mozgalmak életre hívták a marketingszféra jellemzően üres és értéktelen (röviden szemét) válaszát. Ez a "green wash" azaz zöldre mosás. Olyan cégekre mondjuk ezt, akik látszatra zöldek, hoznak pár helyeskedő és agyonreklámozott döntést, esetleg zöldre váltják a logójukat, de valódi elköteleződés nélkül, csak marketingcéllal foglalkoznak a környezetvédelem kérdéseivel. Sajnos ők vannak többen és több kárt okoznak a környezetvédelem ügyének, mintha nem tettek volna semmit, mert a fogyasztó elhiszi, hogyha egy zöld benzinkúton tankol, akkor tulajdonképpen minden rendben van.
Ezért is érzem hiánypótlónak a filmklubunkat, ahogy ahol hiteles környezetvédelmi szakemberek segítenek megvilágítani, hogy a problémák rendszerint összetettek és az olcsó kínai termék vásárlása az élhető bolygó szempontjából ugyanolyan bűn, mint a repülőút, a klímahasználat, vagy az olaj leengedése a lefolyóba.

A38: Hogyan tudjuk elérni azt, hogy az emberek komolyan vegyék azokat a veszélyeket, amelyek a környezetünkre és az egészségünkre vonatkozóan már valóban szinte az életünkbe léptek?

Gajárszki Áron: Nagyon jó kérdés. Szerintem avval, hogy folyamatosan és szakmailag hitelesen informáljuk a lakosságot. Az ezzel kapcsolatos társadalmi célú kampányok rövid életűek, mivel rendszerint nem eléggé tőkeerősek, ellenben a fentebb is említett populista reklám azt a látszatot kelti az emberekben, hogy már minden gyártó, szolgáltató és politikus foglalkozik a kérdéssel és majd ők megoldják helyettünk a problémát. Ez egy óriási öncsalás. Nyereségvágyból elkövetett pofátlan hazugság! Csak az egyéni döntések tudják fenntarthatóvá tenni a világot. Az a felismerés, hogy a pénzem szavazat és legtöbbször a kevésbé kényelmes út a helyes, nagyon nehezen töri át egy olyan társadalom berögződéseit, amelynek folyamatosan mossák az agyát reklámokkal és sorozatokkal.

Éppen ezért nagyon fontos, hogy hiteles emberek és jó szónokok beszéljenek fajsúlyos kérdésekről és távoli fantomokkal való riogatás helyett konkrét számokkal és a mi hétköznapjainkra is kiható tényekkel támasszuk alá a mondanivalónkat. Mindenki panaszkodik a város elviselhetetlenségére ezért a külvárosokba költöznek, pedig pont az ingázók miatt romlik a levegő minősége. Azt pedig túl kevesen tudják, hogy a veszélyes anyagokkal szennyezett szálló por miatt ma is folyamatosan emelkedik az allergiás és asztmás megbetegedések száma, s a tüdőrák az egyik leggyakoribb halálok.

A38: Mi volt látható, hallható a filmklub első eseményén?

Gajárszki Áron: Az első esemény a Kétkerék filmklub volt a Tranzitban még tavaly áprilisban, ahol a Riporter Drótszamáron c. filmet néztük meg és Kaufer Virággal beszélgettünk a városi bringázási tapasztalatairól itthon és külföldön. Azóta megnéztük a 12 majom c. filmet, a Harcosok Klubját és a Thelma és Louis-t. Idén az első filmünk a Konyec volt, ahol Vágó Gáborral beszélgettünk ötvenedmagunkkal a nyugdíjtémáról még januárban. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy új helyszínt kell keresnünk, mivel ilyen létszám mellett a Tranzit vendégkörével kölcsönösen zavartuk már egymást. Később szerencsésnek bizonyult ez a fordulat, mert így találtunk egymásra az A38 Hajóval, amely nyitott volt a felajánlott filmvetítésekre, s felajánlotta a Művészdereglyét.

Az első hajós vetítésünk a Köszönjük hogy rágyújtott! című film volt, ami szerencsés véletlennek köszönhetően épp a BKV várókban történt dohányzási tilalom bevezetését követte. A vendégük Szilágyi László volt, a Hulladék Munkaszövetség alapítója és egykori elnöke, aki ma a parlament egészségügyi bizottságának a tagja. Mivel voltak, akik támogatták a törvényt, mások viszont ellenezték, több mint egy órás, színvonalas vita kerekedett a film után, amiről a blogunkon is megemlékeztünk.
 

Korodiny Vanda portréfotójával