Ádám Zoltán kiállítása

Ádám Zoltán legújabb kiállításán több különböző sorozata kerül bemutatásra. Az egyik témája a hit, a másikat vászonplasztikái alkotják, mag a harmadik a díjugratáson, a lovas akadályok világán keresztül vizsgálni a versenykényszert, az örökös vágyat a mindenkori jelennél egy jobb jövő után.

Ádám Zoltán festőművész a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán tanít. A festés-, rajzórákat gyakorta a szabadban, a pécsi Balokány-tó partján tartja diákjainak. Az órák témája: a táj, a tópati fák, a fény és árnyék játéka, a víz és a föld színei.

A tanítványokkal töltött idő Ádám művészi életművére is nagy hatással van. Már a 2012-ben Izzás címmel megrendezett kiállítás anyagát is a mester-tanítvány viszony inspirálta. A közös élményeken alapuló csoportos alkotás Ádám Zoltán egész munkásságát áthatja.

A mostani kiállításon több különböző sorozat kerül bemutatásra.
Az egyik sorozat a fülei művésztelepen falmezre készült képeiből áll össze. Ádám keresztekből rak fel különféle mintázatokat, ezzel egyik állandó témája, a vallásosság, a keresztény hit jelenítődik meg a műveken.
A másik sorozatot úgynevezett vászonplasztikái alkotják. A képeken jól megfigyelhetők az Ádám festészetére oly jellemző tompa pasztellek, és unhatatlan Pilinszky sorai jutnak eszünkbe: „(…) egy jó tenyérnyi törmelék / akkorra már a teremtmények arca.” (P. J., Apokrif) A szegénység, a kifosztottság zsoltárai ezek a képek, melyeken idézetszerűen jelennek meg az esetlegesség benyomását keltő szavak, képek, villanások a művész életéből, melyek mind arról tanúskodnak, hogy alkotás és élet nem választható szét Ádám esetében. A véletlen, a hiba természetesen kap helyet a műveken, s nem hiányzik a szellemi szabadság játékossága sem.
A következő sorozatot tenyérnyi falemezekre készült művek alkotják, melyek a Pécsi Képzőművészeti Egyetem kertjében készültek. 

2015-ben még egy nagy téma foglalkoztatta a művészt, ez pedig a díjugratáson, a lovas akadályok világán keresztül vizsgálni a versenykényszert, az örökös vágyat a mindenkori jelennél egy jobb jövő után.

Ez a jelenleg fotókból, másolatokból és belőlük készített kollázsokból álló sorozat előtanulmányai egy nagy installációnak mely az elégedettség hiányának metaforája is lehetne.