A csajt néha összetévesztem a bokorral

Egy halom fiatal énekel, ugrál, zenél, fest, ordít, szaval, vetít, videózik a koncerteknek nevezett közös őrületeken, amelyek a nyolcvanas évek szabad művészakcióit juttatják eszünkbe: ők a szentendrei Ricsárdgír zenekar. Mozgatórugójukkal, Márton Danival beszélgettünk.

A38: A Ricsárdgír frontemberével, a gitáros, énekes, szövegíró, zenekarvezető, filmkészítő és így tovább Márton Danival beszélgetünk. Első kérdésem, hogy mivel jó pár éve nem nagyon hallott a pesti és vidéki ember Szentendre felől sokat, zenei értelemben meg különösen, hogyan lehetséges, hogy nektek sikerült áttörnötök a csend falát, és immár állandó dinamikus koncertező tényezővé válnotok a fővárosban és országszerte legújabb szentendrei hullámként?

Márton Dani: Igen… azt hiszem, egyszerű a válasz: fondorlatos furcsa véletlenek szövevénye által váltunk azzá, ami most vagyunk. A céltudatosság nem biztos, hogy kezdettől fogva jellemzője lett volna a zenekarnak, de valóban elmondhatjuk, hogy lassan 2 éve rendszeresen koncertezünk hol itt, hol ott… kisebb-nagyobb (de mindig vidám) közönség előtt. … A teljesség igénye nélkül eljutottunk például Szegedre, Izbégre a pincénkbe, az A38-ra, a budakalászi pusztába, a Dürer Kertbe, Zebegénybe, EFOTT-ra, Sárvárra, a régi Gödörbe meg még pár nagyszerű helyre. A folyamatos szerencsénk törte át a csend falát és mi ezt próbáljuk folyamatosan tovább hágni… törni.

A38: Zenétekben ott van minden vérbeli szentendrei jellegzetesség, íz, hangulat, vidámság, őrület. Mennyire volt rátok hatással a Bizottság zenekar, bár élőben a korotoknál fogva nem hallhattátok őket, számaikat mégis itt-ott játsszátok. Hogyan álltatok össze, alakultatok, találtatok utatokra, hangotokra, nyelvetekre?

Márton Dani: A Bizottság zenekart 13 éves koromban szerettem meg és a mai napig nagyon imádom, sokat hallgattam anyukám kazettáit. Bali a dobosunk, Egerben kattant rá még a kollégiumi éveink alatt, a többiek pedig a próbákon. Az alakulás sokáig tartott… azt hiszem, ha Szentendrén valaki azt mondja valakinek, hogy képzeld, én zenéltem/énekeltem/előadtam a Ricsárdgír zenekarban, akkor az a másik valaki 99%, hogy azt mondja rá: ja, én is. Sokáig sorolhatnám a régi tagokat, vendégénekeseket, lányokat, akik megfordultak a próbateremben, valahogy olyan volt mindig a hangulat, hogy csinálni kellett egy zenekart. Nem hiszem, hogy bárki is rock sztár karriert várt volna a dologtól, hiszen többet mondtuk pl azt, hogy Han Solo, mint azt, hogy C-dúr. Legalábbis én… de volt egy dobosunk, aki legfőképpen a bicepszéről beszélt. Azt hitte, hogy a dobolástól lesz neki izma, és lett. Zsirai Andrissal a basszusgitárosunkkal kezdtük el az egészet, és elsősorban azt tartottuk szem előtt, hogy bármit csinálhatunk, csak mi élvezzük. Azóta beszállt hozzánk szintis Laci  és dobos Bali, és az egészből lett egy popzenekar. A zenénk hobbipop, nem kell komolyan venni. …

A38: Nem csak zenével foglalkoztok, például klipeket, kisfilmeket készítetek, vannak köztetek kiváló grafikusok, amilyen Hoffmanntamás Boldizsár, mások fotóznak, stúdióznak, festenek. Te miként jutottál el oda, hogy klipeket rendezz, amelyeket aztán a baráti társaságotokkal, jól összeszokott kis csapatotokkal elkészítetek?

Márton Dani: Boldit Egerben találtuk, amikor összetévesztettük egy bokorral. Így kezdődött gyümölcsöző ismeretségünk. Aztán elénekelte velünk a Hello I am Tony Curtis című dalocskát. így vált a zenekar vendégénekesévé, majd állandó grafikusává, a plakátokat neki köszönhetjük. Amikor új koncertünk lesz, akkor boldogan várom az új plakátot. Deák Edina mindig vidám vendégtag, forgat, fest, szervez, és sokszor kiabálja koncerteken, hogy repülőgép. Pacsika Máté, az álmenedzserünk a media design világában jártas, emberi aggyal szinte felfoghatatlan video installációkat készít szabadidejében. Németh Bali nagyszerű animációs filmeket csinál és mellette kreatív képzőművész, nagy göndör hajjal, fehér testszőrrel. Paál Laci jelenleg Egerben tanulja a filmkészítést, ő is ügyes és a lányok kedvence. 10 évvel ezelőtt, amikor Szentendrén mindenki önjelölt művész volt, mi pedig alig múltunk szüzek, folyamatosan alkottunk, festettünk, zenéltünk, performance-okat adtunk elő. Ebből csak annyi maradt meg, hogy egy szűkebb értelemben vett alkotócsapatot hoztunk létre, aminek a Ricsárdgír nevet adtam. Bárki bármit csinálhat, felléphet velünk, ha jól érezzük magunkat. Olyan sok lett a muszáj fiatal életünkben, hogy a hobbinkból teljesen kizártuk ezt a szót és fogalmat. Én kiskorom óta filmekkel szeretnék foglalkozni, jelenleg vágó szakirányon vagyok, innen a klipkészítés és a kisfilmes világ.

A38: Nemrégen megjelent Szörf című klipetek a rendezésedben, amelyről nemes egyszerűséggel azt állítjátok az ajánlójában, hogy "Mi mondtuk, hogy itt nyár lesz télen! Íme: VHS kazettára forgott új klipünk első verziója." Hatalmas sikert aratott, pár nap leforgása alatt majd ötezres nézettséget ért el s több mint ötven megosztást. Mi a titka? Hogyan találtad ki, rendezted, forgattátok, lőttétek világgá?

Márton Dani: Szerettem mindig a Reszkessetek Betörők 2 című filmet. Jó volt benne az az öreg nő, aki galambszart evett. Ezért tettem a Szörf elejére ezt a Mekálikálkin mozit, mert erről mindig a karácsony és a régi kazettáim jutnak eszembe. Régen megszállottan gyűjtöttem a VHS-eket. A Betty Blue tokjára még mindig bele van vésve hogy „Kincs”. Régi vágyam volt VHS klipet csinálni, olyan 90-es évekbeli retrogagyi Bravo-hits stílusban. Ehhez a világhoz pedig mi sem passzol jobban, mint egy szörfös, nyári idill. Előző klipünk super 8-ra forgott, és mindenképp szerettem volna valami újítást. Mindannyian lelkesen fogtunk hozzá… A szörf a legvakációsabb és legnyaralósabb számunk… olyannyira nyár, hogy télen ez különösen jól esett. Biztosan ezért tetszett sok embernek, ez ilyen pszichológia.  Még egy csinos bikinis lányt is találtunk, akinek a fejére papírból készült koalamaszkot húztunk. Nagyon örülünk a sikernek, főleg, hogy a tengerentúlra is eljutott a híre.

A38: A Tudósok zenekar számára is rendeztél egy remek klipet legújabb lemezük egyik dalából, akikkel egyébként gyakran léptek fel együtt. Hogyan született a klip, s hogyan adódott az ismeretség s barátság?

Márton Dani: A videoklipet Edinával készítettem és Pacsika Máté és Zátonyi Zoé is segített benne. Edivel sok animációs filmet csináltunk már, ezért amikor a Tudósok felkért, hogy készítsem el a Pörgök a fejemen című klipjét egy percig nem volt kérdés hogy élő szereplős filmet vagy animációt csinálunk. Amellett hogy zavarba jöttünk (nagy Tudósokra járó rajongók lévén), egy olyan ötlet volt a fejemben, ami a suli és a munka mellett lassan megvalósíthatónak bizonyult. A cél az volt, hogy egy látványos kézzel készült őrületet keltsünk életre kinyomtatott papírokkal, a photoshop használata nélkül. Sok idő volt, de nem egyszer röhögtünk akkorát, hogy lenyeltük a kinyomtatott Máriást. A Tudósokkal Szentendrén volt az első közös koncertünk, azóta hála az égnek hívnak minket. Legutóbb az A38-on is együtt léptünk fel a lemezbemutatójukon. Egyébként dobosukat, Jeli Gergelyt onnan ismerem, hogy a töritanárom volt a gimnáziumban és jó jegyeket adott.

A38: Mik Márton Dani tervei a klipeket, kisfilmeket, zenéket, dalszövegeket és egyebeket illetően? Avagy mi a nagy álmod, s mi a nagy rémálmod?

Márton Dani: A rémálmommal kezdem. Rettenetesen félek attól, hogy miközben alszom, hangyák másznak rám. Sajnos emiatt a szabadban is ritkán alszom már. Félek a repülőgépektől, meg, ha úgy vesszük a szörfdeszka is veszélyes. De attól nem félek. A vágás mellett több időt próbálok szánni a saját projektjeimre. Ez a nagy tervem a nyárra. Kisfilmjeimet elkészítem, és pályáztatom. Dalszövegeimet kinyomtatom és elhagyom. A legizgalmasabb az a csajzenekar, amit nyáron indítunk útjára. A fél Ricsárdgírrel alapítottuk és már összeválogattuk azokat a gyönyörű és tehetséges lányokat, akik benne lesznek. A zenét és a szöveget mi írjuk, de kizárólag csajok adják elő. Ezzel egy régi álmom válik valóra.