A megtisztulás tere

Soós Kata kiállításán a hétköznapok látszólag felszínes életterében mutatja fel a szakralitás általa újra-felfedezett és átlényegített dimenzióját.

Soós Kata különös személyiség: szinte mindig mosolygós, vidám, azonban ez a felszínen szinte állandónak tűnő vidámság mögött egy nagyon is konzekvens, tudatos, s igazából nem mindig felhőtlenül vidám alkat rajzolódik ki, aki nagyon is tisztában van azzal, hogy hol vannak a határok, mik a kényszerek, s merre lelhetők fel az esetleges menekülési útvonalak

Amint azonban az a mostani kiállításán kiderült, még egy nagyon fontos tulajdonsága van, ez pedig a bátorság. Hiszen aki látta az utóbbi évek számos tárlatát a Hajón, valószínűleg egyiket sem találta olyan megdöbbentőnek, egy témára, egy mondanivalóra, egy üzenetre, egy élményre kihegyezettnek, mint a mostani.

Soós Kata a mai élet mára minden szintjén a racionalitás és a fogyasztói társadalom közhelyeiben tocsogó, a végletekig leegyszerűsített és lebutított kényszerű élettere keretein belül keresi, találja meg és mutatja fel a szakralitás általa újra-felfedezett, újra-bemutatott, újra-beállított, művészete által is kiirthatatlannak bizonyuló tereit, alkalmait, helyszíneit és hangulatait. S teszi ezt olyan tematikai visszafogottsággal, látszólagos egyszerűséggel, az ismétlés által való ráerősítéssel és mondanivalója látszólagos hétköznapiságával, hogy a néző kénytelen úgy magába fogadni azt, hogy annak a mögöttes tartalma is felsikoltson és feldübörögjön.

Mosókonyha a kiállítás címe, s amit a képein látunk, azok a hétköznapi megtisztulás, mosás, mosogatás, tisztítás, tisztálkodás különböző helyszínei, amelyeknek szinte semmilyen intimitása nincsen. S az nyilván azért nincsen, mert ezek a helyszínek, terek, konyhák, mosodák nem privát helyszínek, nem az elvonulás, a megnyugvás, az elzárkózás pihentető helyei, hanem a katarzis hétköznapi, szinte ipari jellegű és méretű közös színpadai, amelyeket a közös, így az egymás általi megtisztulás és lelki felemelés utolsó rezervátumaiként használunk és látogatunk.

Ezekbe a konyhákba, mosodákba, tisztasághelységekbe kénytelen-kelletlen belelátjuk a mai ember purgatóriumát, tisztítótűzét, a hétköznapi valójából transzcendens állapotába való átváltozásának és a szakrális állapotba való beavatásának szent tereit. Azokat a helyszíneket, amelyek a deszakralizált, teljesen materialistává vált mai életszemlélet ellenére is a praktikum szintjén fennmaradt hétköznapi aktusaiban is újra tudja fogalmazni, szülni, kreálni azokat a testi cselekvéseket és az általuk létrejövő szellemi változásokat, amelyek, ha kimondatlanul is, ugyanabba a szférába juttatnak el, ahová egy katedrális, piramis, zsinagóga, zarándokhely, imaház vagy emlékhely tere rendeltetett.

Csak Soós Kata terei közvetlenebbül, látványosságaikban visszafogottabban, szinte pofon egyszerűnek tűnő megközelítésben, ugyanakkor szinte monumentális méretben és olyan kitartó tematikai ismétléssel teszik ezt, hogy általuk a nézés nyomán a befogadás katartikus rítusának résztvevőjévé avanzsálja a nézőt, látogatót, befogadót.

Hogy az megtisztulva, fénnyel feltöltődve, erőt szerezve tiszta lappal, tudattal, egy teljes és minden szinten megjelenő tisztaságélménnyel magában hagyhassa el a kiállítóteret, melynek képek nélküli oldalán a természet legnagyobb mosógépe, a perpetuum mobile megtisztító-gép, a Duna válaszol festményeire, akár a túlsó partról, azt sugallva, hogy amit a művész alkotott, az bizony csakis a legjobb irányba mutat.

Soós Kata Mosókonyha című kiállítása május 19-éig tekinthető meg az A38 kiállítóhelyen