A Duna Pudzsa életérzés

A januárban rendre visszatérő, a Dunához kötődő indiai szertartás, összművészeti előadás immár hagyománnyá vált a Hajón. Olyan művészek lépnek fel rajta az idén is, akik az indiai kultúra hiteles képviselői és elmélyült gyakorlói. A sorozat mozgatórugójával, Leveles Zoltánnal beszélgettünk…

A38: Hogyan és mikor vált az indiai kultúra és szellemiség meghatározóvá a számodra?

B. A. Harijan Leveles Zoltán: Több oka is van az Indiával való találkozásomnak. Állatorvosnak készültem, s az ott ért hatások vittek közelebb a Gandhi által ismerté tett ahimszá, vagyis az erőszakmentesség világa felé. Másfelől széles baráti körömmel kommunáról álmodozó hippy voltam, s a Woodstock-feelingből ugyancsak egyenes út vezet India felé. Persze hozzájött még a kíváncsiság is. Mindez a nyolcvanas évek második felében történt, hisz mindössze tizennyolc évesen döntöttem el, hogy életem az óind lelki értékek elmélyült gyakorlására teszem.

A38: Mennyi időt és hol töltöttél Indiában?

B. A. Harijan Leveles Zoltán: A sors nagy kegyeltje vagyok, hiszen első Indiába való elutazásom egy valóságos mese volt. Egy középiskolai barátomtól ajándékba kaptam a repülőjegyem, meglehetősen kalandos módon. Mivel szerzetesi fogadalmam is Indiában tettem, azt kell mondanom, hogy India a második szülőhazám. Úgy érzem, nem tudnék élni nélküle. Feladataimtól függően általában évente kétszer járok Indiába, de amikor Juhász Balázs barátommal az Álmom India c könyvön dolgoztunk, akkor egy év alatt négyszer is kinn voltam, ráadásul ebből egyik utam féléves volt. Van, hogy több időt töltök odakinn, mint itthon. A 2012-es év indiai látogatásaim tekintetében a "megszorítás" éve lesz. A Bharata Kultúrtér indulása Budapestre szólít, ezért idén tavasszal és ősszel mindössze egy-egy hónap Indiát engedhetek meg magamnak.

A38: Mi a története a Duna Pudzsának és mikor lett először megtartva Magyarországon?

B. A. Harijan Leveles Zoltán: A Duna Pudzsa mára életérzés. Ugyanúgy, mint az India-rajongók, ők is egy közösséget alkotnak. Lehet, hogy különböző beállítottságúak, de van bennük valami közös. Már csak India gondolatától is beindul valami, fölgyorsul a pulzusuk és érzik az illatokat, szagokat. A Duna Pudzsa ugyanakkor nem csak India-rajongóknak szól, hanem mindenkinek, aki tisztelegni szeretne a folyó, a természet, a Föld-anya előtt. Az első Duna Pudzsát 2009-ben szerveztük Bittner Meenakshi Dórával, aki azóta is a projekt művészeti vezetője.

A38: Mik volt az eddigi pudzsák tapasztalatai, élményei?

B. A. Harijan Leveles Zoltán: A Duna Pudzsa több részből áll. Először a Duna partján mutatjuk be a tradicionális szertartást, a pudzsát. A Pudzsa szanszkritul tiszteletadást, imádatot jelent. Indiában mindennaposnak számít, hogy ily módon, tisztelegve fejezik ki hálájukat a folyónak, különösen a Gangesznek és a Jamunának. A Pudzsa után bevonulunk a hajóra, ahol különböző programokkal folytatjuk az ünnepet. Csodás érzés a tévében visszanézni a korábbi Duna Pudzsákat, s látni a közönség átszellemült arcát, ahogyan maguk is eregetik a mécseseket a Dunán, vagy éppen karikáznak a felajánlásra kerülő lángocskával a folyóparton.

A38: Mi várható az idei pudzsán, mivel készültök, mi lesz látható, hallható, ízlelhető, megélhető?

B. A. Harijan - Leveles Zoltán: Jól összeszokott csapattal dolgozunk. Olyan művészekkel, akik az indiai kultúra hiteles képviselői és elmélyült gyakorlói. A rendezvény művészeti része idén is a kiállítótérben lesz, mert a tavalyi emlékek még mindig elevenen élnek bennünk. A szitár-muzsika mintha átszivárgott volna az óriási ablakokon, s a Duna vitte volna azt magával a messzi sötétbe, azt üzenve, hogy hallania kell ezt  a gyönyörű zenét és látnia a művészi táncot az egész világnak! Bittner Meenakshi Dóra bharata natyam táncelőadása mellet a Duna pudzsa közönsége idén először találkozhat Túri Virág Réka odisszi táncossal. Tóth Szabolcs pedig Fülöp Szabolccsal az indiai klasszikus zenét varázsolja majd eggyé a nyugati klasszikus zenével. Az est végén levetítjük Tóth Tamás Yantra c. táncfilmjét, s végül Tamás legutóbbi filmjét, a Guru c. játékfilmet is bemutatjuk, amit Tamással együtt készítettünk 2010-ben a híres Kumbha Méla zarándoklaton. Sokan többszöri megnézés után is újra követelik a vetítést, éppen ezért majd a Bharat Kultúrtérben is havi gyakorisággal műsorra tűzzük.