1989, a tűzijáték éve

A napokban jelent meg Vágvölgyi B. András új kötete a rendszerváltás évéről, amelyben történelmi tények keverednek szürreális elemekkel és az író egymással vitázó alter-egóival, miközben a legendás évet napról-napra mutatja be. S míg itthon nem nagyon ünnepeltük e jubileumot, ez az impozáns kötet azt is megmondja sok minden más mellett, hogy ez miért van így. A szerzővel beszélgettünk…

A38: Könyvet írtál 1989-ről. Először is arról faggatnálak, hogy intím vonatkozásban mit jelent számodra ez az évszám?

Vágvölgyi B. András: Intim vonatkozásban is érdekes év volt, de azt hiszem, hogy számomra minden szempontból talán a legérdekesebb, legsűrűbb időszak volt az életben. Eddig. Ezután még bármi lehet - persze. Komolyabban: történelmi fordulópont volt, valaminek a vége, egy másik valami eleje. Van egyfajta hitvita arról, hogy mi is volt valójában a rendszerváltás valódi dátuma, 1989 vagy 1990. A könyv nem akar ebben állást foglalni, mert magával az évvel foglalkozik. Ha George Orwell 1984 c. regénye, mely 1948-ban íródott, a cím a megírás éve utolsó két számának reciproka, a totális elnyomásról, a totalitárius diktatúraban való életet állítja vizsgálódása kandi górcsövének tárgylemezére, addig ez a dolgozat, melyet persze nem gondolnék Orwell könyve mellé feltolni, de egy olyanfajta totális szabadságnak az érzetéről szól, ami az előzményekből, de akár a mából is nehezen elképzelhető.

A38: Mint kiderült, igazából egy óriásregényről van szó, amelyben valóság és fikció keveredik, konkrét magán- és társadalomtörténeti elemek a tudományos fantasztikummal és a szórakoztatóan perverz szűrreáliával. Hogyan adódott a regény stílusa, formátuma, jellege?

Vágvölgyi B. András: Először is ez a könyv nem önéletrajz. 1989. óta gondolkodom azon, hogy 1989-et valahogy meg kellene írni, de őszintén szólva nem gondolom azt, hogy elég öreg lennék már egy memoárhoz, meg sem nagy államférfi nem voltam vagy vagyok, egyszerűen csak egy fiú, aki épp arra járt akkor. Van egy olyan cselekményszál, ami egyfajta fikciónális alteregó, akivel hasonló dolgok (is) történnek, mint velem akkoriban, sőt a könyvben néha felbukkan egy Vágvölgyi nevű figura, és róla a fikcionális alteregónak elég lesúlytó véleménye van. Társadalomtörténet és tud.szoc. fantasztikum van benne - ez leginkább a szemléletből következik. A magyar rendszerváltás tanulmányozása során a legtöbb elemző kevés hangsúlyt fektet a nemzetközi környezetre, a hidegháború lezárultára. Én nagyra tartom Gorbacsov személyét és teljesítményét, ám ez a könyv január 1-től december 31-ig tart, a hónapok a fejezetek, a fejezeteknél van egy nyitófotó, és az első hónaphoz Ronald Reagen és Edward Teller képe került, mert az SDI-program nélkül a Szovjetunió hidegháborús veresége nem lett volna nyilvánvaló, és talán Gorbacsov is megmaradt volna szimferopoli párttitkárnak. Szóval van egy kémregény-vonulat a könyvben, a CIA-s a KGB-s és a Moszados itt jönnek-mennek Budapesten, mindegyiknek van más, saját szempontjából fontosabb dolga is, mint a magyar rendszerváltás. Persze van magyar belügyi tisztviselő is - őt például jóval később találtam ki, mert kellett. Persze némi esszéizálás és sajtótörténet is van benne. A hangulatot szerettem volna megidézni - és kicsit rosszul is esik, hogy míg Berlinben, Varsóban, Prágában lelkes ünnepléssel emlékeznek a húsz év előtti dolgokra, addig nálunk mindez, érdeklődés hiányában elmarad. Hogy óriásregény-e azt nem tudom, hosszú, az biztos, bizonyos részei lektűrnek íródtak, melyeknek az alkotói szándék szerint az esszéizáló-történeti részekkel kellene egyfajta feszültséggel átitatott erőteret képezniük. Önmeghatározása szerint a könyv "tüzijáték", a szó három értelmében is: az ünneplés, a szexus, és a tűzzel való játék is megjelenik.

A38: Eddigi köteteid műfajilag teljesen különböznek egymástól. A Neondélibáb számomra novellagyűjtemény, a Tokyo Undeground kiváló ismeretterjesztő líra, a Tarantino mozija egy titkos szerelmi vallomás, az Énem indián legszebb esszéidnek pedagógiai célzatú csokorgyűjteménye, míg Hunter könyveinek átültetése népművelői pionírmunka a mestered előtt való tisztelgés jegyében. Akkor ez a legújabb köteted igazából egy életrajzi regény? Mennyire valóban az? S kinek ajánlod?

Vágvölgyi B. András: És volt még a Narancs Blue, 1998-ban, a kilencvenes évekbeli neozsurnalizmusomnak fogalalata, mely elég sikeres volt, és most is szeretem. Hogy én minek látom, azt az előbb elmondtam, a nagy kérdés, hogy az olvasó minek fogja látni. Szerintem ajánlható mindenkinek, akik érdeklődnek az akkori események iránt. Szerintem az esztétikailag konzervatívabb ízlésüek is, noha nyilván bosszankodnak majd olykor, de találnak olyan részeket, melyek meggondolkodtatják őket. Felnőtt egy generáció azóta, nekik mindenképpen ajánlom, hogy ne csak a számosságában többségében nyögvenyelős és politikailag motivált visszaemlékezésekre kelljen támaszkodniuk. Utóbbi mondat végéhez kapcsolódóan fontosnak tartom elmondani, hogy a saját 89-es agyammal próbáltam megírni ezt a könyvet, és nem a mából magyarázva.

A38: Nemrégen fejezted be az 1956-os forradalomról szóló, első igazi egész estés játékfilmedet is. Mi a két évszám, mint alkotásod és mint történelmi esemény között a hasonlóság és a különbség? S mikor láthatjuk a filmet?

Vágvölgyi B. András: Nem a forradalomról szól, hanem némely jelenete akkor játszódik, és persze fontos a forradalom az egész történet szempontjából. 56 és 89, hát persze, és nyilvánvalóan összefügg. A filmet legutolsó tudomásom szerint a következő filmszemlén lehet majd látni, február elején.

A38: Mennyire érzed úgy, hogy 2009-el vagy 2010-zel lezárul egy korszak, s milyennek látod az elmúlt húsz év demokratizálódási próbálkozásait?

Vágvölgyi B. András: Egy korszak bizonyosan lezárul, de nincs nemzethalál-vízióm. Aki meg arra kiváncsi, hogy az elmúlt húsz évről mit gondoltam, vagy gondolok, az olvassa el a Narancs Blue-t vagy az Énem indiánt!

A38: További terveid? Álmaid? Rémálmaid?

Vágvölgyi B. András: Most épp tanítok (SZFE), aztán a Kolorádó Kid forgalmazása idején megjelenik majd a történet regényváltozata és azzal van még dolgom. Szerintem ebben a vaskos 1989 c. könyvben rejlik egy forgatókönyv is, csak le kell hántani róla a nem filmbe illőket. Más filmterveim is vannak, női kamaradráma és japán rajzfilm, tévésorozat, satöbbi, de ezek még elég távoliak.